JEGYZET – Emberi gyarlóság, hogy a sikerest könnyebben fogadjuk el, mint az ellenkezőjét. Különösen nagy eredmények esetében akkor is dagadozik a keblünk, ha semmi közünk az elérőjéhez, még olyankor is, ha arról sincs fogalmunk, ki fia-borja az illető.
2015. június 07., 19:022015. június 07., 19:02
Ilyen esetben bocsánatos az ismeretlen sikere miatti örvendezés, mert végeredményben a már említett gyarlóságaink közé némi önzetlen örömet is be lehet lopni.
Igen, lopni. Szándékosan használtam ezt a szót a becsempészni kifejezés helyett, mert ha alapjában hasonló fogalmak is, a részletekben nagyon különböznek: a túlbeszélést elkerülendő, erről elég annyi, hogy a lopás elítélendőbb. Az elmúlt évek során hol itt, hol ott ütötte fel a fejét mások teljesítményeinek lenyúlása, jó- vagy rosszhiszemű eltulajdonítása. A közvélemény szigorúan el is ítélte a plagizálókat, de szigorúbb felelősségre vonásról nem hallottam.
A mi tájainkon viszont az utóbbi időkben az ember és ember közti lopás olyan szokványos és mondhatni nemzeti sajátosság lett, hogy már alig-alig vesztegetnek rá szót. Érdekesebb és sokkalta jobban használ a nemzetképnek, ha épp a nemzettudat mindent kitűnően takaró, jó bő malaclopójába rejtve sikerül elorozni más nemzetek vagy állampolgári státusú nemzetiségek sikereit és sajátként beszélni róla.
Pár nap különbséggel hallottam két hírt: egyik a cannes-i sikerfilm „román” szereplőjéről, a másik a rakétatudomány atyjaként ismert, ugyancsak „román” tudósról szólt. Akár fölösleges is volna a két idézőjel, mert szerencsére sok jobbnál jobb román színész és tudós is akad, bár jóval kevesebb, ám az említett kolozsvári művésznek nemcsak a neve Molnár Levente, de magyar színházban magyarul játszik, s a nagydíjas film is magyar produkció.
A tudós még cifrább eset, nevét ugyanis saját szakterületén jó pár évtizede világszerte ismerik: Hermann Oberthnek hívják. Az életútja közkincs, bárki utánanézhet, azért nem részletezem. De egyszerűen csak a románként emlegetni, az már több a soknál.
Nem ismerem a nemzeti malaclopó alá begyömöszölt más nemzetiségű sikerek nemzetközi jogi szabályozásait, de nyelvi megfékezésére kapásból mondanám, hogy a legkézenfekvőbb volna például a mai Románia területén született erdélyi szász tudóst és magyar színészt emlegetni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!