2010. június 03., 10:552010. június 03., 10:55
A látogatás fő célja az, hogy megnyerje Lengyelországot a kelet-közép-európai régió országai közötti szorosabb együttműködés ügyének, amely elősegíthetné az érintett országok hatékonyabb érdekérvényesítését az EU-n belül és kívül is. Persze a hangzatos nyilatkozatokon túlmenően – miszerint egy ilyen csoportban egyik ország sem törekedne vezető szerepre – azért az is nyilvánvaló, hogy a nagyobb területű és nagyobb népességgel rendelkező államok nagyobb befolyással bírnának.
Itt jöhet be a képbe a kettős állampolgárságról és a nemzeti összetartozásról most elfogadott törvény: mindkettő hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarország súlya növekedjen. Előbbi révén konkrétan megnövelheti polgárai számát magyar identitású és kultúrájú személyek százezreivel, utóbbi pedig ezen identitás megerősítését szolgálhatja azáltal, hogy szimbolikusan az összetartozás mementójává változtatja a trianoni diktátum aláírásának eddig csupán negatív konnotációkkal rendelkező napját. Egy ilyen együttműködéseből nehezen hagyható ki Szlovákia és Románia. Ehhez azonban szlovák részről fel kellene hagyni az olyan primitív provokációkkal, mint a trianoni diktátum államfői méltatása és a Trianon-emlékművek felállítása.
A viszony szorosabbra fűzéséhez a problémák kibeszélése szükséges, Trianonig visszamenően. Ha mi, magyarok elismerjük, hogy a szlovákok és a románok számára a diktátum a nemzeti önazonosság kiteljesedését jelenti, elvárhatjuk, hogy ők is elismerjék: mi a súlyosan igazságtalan határok miatt tragédiaként éljük meg a döntést. Az együttműködés megalapozásához már ez is kiindulópont lehetne. Meg az, hogy Pozsonyban felismerjék: nem a magyar állampolgárság kiterjesztése jelent nemzetbiztonsági kockázatot, hanem az, ha a kicsinyes sovinizmus miatt elszigetelődnek, és kimaradnak egy esetleg létrejövő közép-európai szövetségből.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.