2011. június 22., 09:472011. június 22., 09:47
Nem írtam oda, hogy egyébként számos pozitív tapasztalatom is van a váradi rendőrökkel kapcsolatban, bizony van, amikor igenis udvariasak és megbízhatóan viselkednek. Az utóbbi időben nem is az háborít fel, hogy sokszor többnek képzelik magukat, mint amennyit érnek, hanem az, hogy mintha sem nekik, sem más hatalmi figurának, sem a törvénynek, sem a szabályoknak nem lenne gyakorlati befolyása. Pedig sokszor épp arra volna szükség, hogy egy – legyen mosdatlan, legyen modortalan, mindegy – egyenruhás képes legyen érvényesíteni a törvényt – feltéve persze, hogy valóban ez a célja.
„Nincs mit csinálni a nyugdíjasokkal” – ez volt a hozzáfűznivalója az egyik váradi strand dolgozójának ahhoz a tragikus balesethez, amelyben egy hétéves kislány fulladt meg, mert még a medencében volt, miközben már elkezdték leereszteni a vizet. Állítólag a felelős szólt is a fürdőzőknek, hogy hagyják el a medencét, de hiába.
Értem a szavakat, de sehogy sem áll össze nekem ez a történet. Hogyan lehetséges, hogy miután a rend impotens őre (nem rendőr, de szabályokért és emberéletekért felelős) képtelen érvényt szerezni a biztonsági okokból született szabálynak, vállat vonva beletörődik, hogy nincs mit tenni, a vizet le kell ereszteni, a fürdőzők meg magukra vessenek? Persze, hogy hibásak azok, akik bent maradtak a medencében, legalábbis a nagykorúak, de ők túl nagyok ahhoz, hogy beszippantsa őket a lefolyó. Egy héttel később egy részeg ember okozott balesetet kies városunkban – egy olyan autóval száguldozott beszeszelve, aminek a szélvédője többe kerül, mint a lakásom. Egy szemtanú szerint a pasas olyan gazdagnak és veszélyesnek tűnt, hogy a kiérkező rendőrök alig merték igazoltatni.
Utólag az is kiderült, hogy notórius bűnöző, drogkereskedő, igazi sötét alvilági figura, az az ember, akinek a lelkén egy 24 éves nő halála szárad. Hogy bűnhődni fog-e? Majd a bíróság eldönti. Csak az a gond, hogy ugyanúgy, ahogy a végrehajtás kék inge, az igazságszolgáltatás talárja sem mentes a régi, odaszáradt foltoktól.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!