2012. november 06., 09:382012. november 06., 09:38
Persze nem új keletű ügyről van szó, a román hatalom 1920-as birtokon belül kerülését követően állandóan megpróbálta ellehetetleníteni az őshonos erdélyi és partiumi magyar közösség önazonosságának megőrzését. Ez néha kisebb, máskor nagyobb intenzitással működött. Nagyváradon és Marosvásárhelyen például ma a kétnyelvű utcanévtáblákat is a román nemzetállami eszme elleni merényletnek tekintik a városi közgyűlés román képviselői, sőt Nagyváradon ott tartunk, hogy – miután a helyi román sajtó egy része uszító hangvételű kampánnyal próbálta a románokat a magyarok ellen hergelni – az önkormányzat a soviniszta román szavazóktól tartva halogatja a magyar honvédek emlékművének hivatalos avatóját.
A helyzet ugyanakkor nem kilátástalan: a Kovászna megyei prefektus támadásaival szemben a zászlóügyben a megyei közgyűlésnek igazat adó bírói ítélet és a diszkriminációellenes tanács döntése, amelyben a magyar címert gyalázó kijelentéséért megbírságolta a PSD megélhetési magyargyűlölő bukaresti politikusát, Bogdan Diaconut, jelzi, hogy van remény a normalitásra. A lényeg, hogy minden esetben emeljünk szót a magyar–román feszültség szításában érdekelt politikusok bornírtságai ellen. Ne hagyjuk magunkat – de ne is hagyjunk mindent a politikusokra, hogy valóban ne silányuljanak kampánytémává a fontosabb ügyek.
Civil kezdeményezésként is fölhívható az illetékes hatóságok figyelme a kirekesztő megnyilvánulásokra, és fel lehet lépni a jogtiprások ellen. Hogy mindenki lássa: ma már nem moshatja fel bárki a padlót a magyar közösséggel, és a 2012-es év Európájában nem elfogadható eljárás, hogy egy Bukarestből kinevezett aparatcsik mondja meg, milyen nyelven értekezhetnek, és milyen jelképeket használhatnak a helyi közösség tagjai.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.