2011. július 06., 09:282011. július 06., 09:28
A politikai osztályban ekkor érett meg a gondolat, hogy törvénnyel kell kötelezni a lakástulajdonosokat egy olyan biztosítás megkötésére, amelyik az elemi csapások okozta károkra nyújt bizonyos fokú védettséget. A politikai akaratot 2008 novemberére váltotta törvényre a Tăriceanu-kormány. A törvény 90 napos határidőt szabott a lakástulajdonosoknak a biztosítási szerződés megkötésére.
Az óra a végrehajtási utasítások kihirdetésétől kezdett ketyegni. 2009. július elseje volt az első megjelölt határidő, ameddig szerződni kellett volna. Aztán jöttek a halasztások, a módosítások, a határidő-kitolások. Legutóbb ez év januárjában halasztották el július 15-éig a kötelező szerződések megkötésének a végső határidejét. Most viszont az látszik, hogy 2012 augusztusáig még nem lehet senkit felelősségre vonni a biztosítás elmulasztásáért.
Az is megtörténhet, egyáltalán nem válik kötelezővé a biztosítás megkötése. Megannyi hasonló kezdeményezés merült ugyanis feledésbe az elmúlt évtizedek során. Sokan őrizzük még a választói kártyánkat, amelyet valamikor ki kellett váltanunk, de egyetlen választáson sem lehetett használni. De akár az egészségügyi könyvecskénket vagy azt a kártyát is elővehetjük, amelyikkel annak idején a munkáltatónknak kellett (volna) igazolni, hogy befizette az egészségbiztosítási pénztárba a fizetésünk utáni járulékot.
Hány meg hány olyan törvényt hoztak ebben az országban az elmúlt évtizedekben, amelyet aztán csak ímmel-ámmal, vagy egyáltalán nem alkalmaztak. Mennyi pénz folyt el a költségvetésből a végig nem gondolt, elhamarkodott jogszabályokra, a következetlen politikára.
Hogy jó-e vagy rossz a kötelező lakásbiztosítás, azt ki-ki maga döntse el. Az viszont biztos, hogy így nem lehet törvényt bevezetni. A hatósági tétovaság maga is azt üzeni: nem ég a ház, érdemes kivárni, meglehet sohasem kell lakásbiztosítást kötni. Talán az ébresztene eltökéltséget, következetességet a kormányban, ha egy újabb pusztító árvíz vagy földrengés kárai miatt kellene kotorászni az államkasszában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!