Miközben világszerte egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre és a fenntartható fejlõdésre, a román kormány a fejlesztés helyett vasúti szárnyvonalak bezárását helyezte kilátásba.
2014. október 26., 20:552014. október 26., 20:55
Mindezt olyan körülmények között, hogy nem is olyan régen egy korábbi kabinet még azt tervezte, hogy a környezetszennyezés visszaszorítása érdekében az országon áthaladó kamionforgalmat vasúton bonyolítja le. Ennyit a következetességrõl.
De kezdjük a legelején. A rendszerváltáskor a romániai vonatok átlagsebessége még meghaladta a 60 km/órát, mára már ez a személyvonatok esetében alig több, mint 40 km/óra, a teherszerelvények pedig 20 km/óra körül zötykölõdnek végig az országon. Az elmúlt 25 évben ugyanis szinte nem is történtek fejlesztések, az egyetlen kiemelkedõ teljesítmény talán az, hogy idén nyáron sikerült elérni, hogy Bukarest és Konstanca között a vonat egyes szakaszokon eléri a 160 km/órát.
Erdélyben viszont lassan minden távon kétszer annyi ideig tart az utazás, mint a kilencvenes években, s miközben egyre több országban tehetünk meg három óra alatt közel ezer kilométernyi távot, addig a Nagyvárad és Csíkszereda közötti 440 kilométer átlagosan 8 és fél órát rabol el az életünkbõl. Természetesen mindez olyan áron, hogy két személynek már megéri inkább autóval utazni. Még autópályák nélkül is.
A közlekedési minisztérium által nyilvános vitára bocsátott, Erdély számára semmi jót nem ígérõ hosszú távú infrastrukturális fejlesztési tervvel (master plan) szinte egy idõben érkezett a bejelentés Kínából, hogy növelik a vasútépítésre szánt idei keretösszeget, ami pedig 7000 kilométernyi sínpálya kiépítésére és 64 új projekt beindítására elegendõ, és az sem kizárt, hogy az év végéig még bõvül a keret. Mert õk tudják, mit akarnak.
Nekik például sikerült elérniük, hogy 1997 és 2007 között felére csökkent a menetidõ, és évrõl évre több szakaszon érik el a vonatok a 350 km/órás sebességet.
Nálunk ilyen merészet még álmodni sem mernek. Már csak az a kérdés, hogy ha kampányban be mertek vállalni egy ennyire negatív bejelentést, mit is terveznek valójában?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!