VEZÉRCIKK – Idén is megpróbálják egymás mellé ültetni a különböző nézeteket valló erdélyi politikusokat a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői, akik szerint jó esély van arra, hogy megvalósuljon az erdélyi magyar–magyar párbeszéd.
2014. július 02., 20:002014. július 02., 20:00
A szándék nemes, a helyszín és az esemény pedig adja magát, hiszen a bátor, szókimondó és laza közéleti disputa, illetve a rövidnadrágos politizálás terepeként elhíresült Tusványos már huszonöt éve a politikai vitakultúrát tűzte zászlajára.
A baj csak az, hogy a cél jelen pillanatban teljesíthetetlennek tűnik, kevés kivételtől eltekintve ugyanis semmiféle kommunikáció nincs a romániai magyar politikai-közéleti szervezetek között. Az RMDSZ az ellenzékével való tárgyalás látszatának fenntartása érdekében például az EP-választást megelőzően megállapodást kötött ugyan a polgári alakulattal, az összeborulás azonban konjunkturálisnak bizonyult, kiváltva egyre több MPP-s politikus nemtetszését.
Másrészt a szövetség még a látszatát is igyekszik elkerülni annak, hogy hajlandó szóba állni az SZNT-vel vagy az EMNP-vel. Fogalmazzon meg bármiféle észrevételt, javaslatot, kritikát a két szervezet az erdélyi magyarságot érintő kérdésekben, az RMDSZ vezetői reakcióra sem méltatják ezeket, vagy teljesen elbagatellizálják a válaszadást, még a valós problémafelvetések esetében is.
Ráadásul az RMDSZ viszonyulása is roppant ellentmondásos a két szervezettel kapcsolatban. Miközben az SZNT-nek felrója, hogy nem legitim, hiszen nem szerzett felhatalmazást választás útján a székelyföldi autonómia ügyének képviseletére (ergo Izsák Balázs ne kérjen számon semmit a szövetségtől a témában), a néppártnak azt veti a szemére, hogy versenypártként elindult a parlamenti és helyhatósági megmérettetésen az RMDSZ jelöltjeivel szemben.
Amiben persze semmi logika sincs. Bár nem bánnánk, ha nem nekünk lenne igazunk, a jelenlegi körülmények között – Tusványoson innen és túl – nem sok reménnyel kecsegtet az erdélyi magyar–magyar párbeszéd. Ehhez több politikai alázatra, helyzetfelismerő képességre lenne szükség – és, miért ne, egy kis lazaságra.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!