2012. november 15., 09:112012. november 15., 09:11
Nem szokványos és nem hétköznapi verseny a kettejük közötti, hiszen mindketten egyazon irányú erőfeszítésben és összefogásban, tehát a barikád egyazon oldalán kerültek néhány hónapja az érdeklődés és a szimpátiamegnyilvánulás középpontjába. Igen: Mikó-ügy nélkül bizonyára senki sem kapta volna fel a fejét azon, hogy e két magyar ember külön magyar politikai alakulatban száll versenybe egyazon képviselőházi mandátumért.
Ennél is pontosabban: Markó Attila jelölése sem jelentene különösebb sajtó- vagy beszédtémát, amíg a Református Székely Mikó Kollégium újraállamosítására, valamint a Markó Attila – és két bizottsági társa – börtönbe csukására tett bírósági kísérlet ellen egyértelműen kiálló és két hónapig majdnem szálegyedül tüntető Sánta Imre nem vállalja, hogy az EMNP jelöltjeként éppen a védelmébe vett Markó Attila körzetében indul. S a tétel fordítva is áll. Én semmilyen pikantériát nem látok ebben a versenyfutásban. Számomra ugyanis ez a versengés aggodalmat okoz.
S egyben újabb bizonyítékát annak, hogy – Sántát idézve – nem marad valami szent ezen a világon, amelyet nem sző át a politikai érdek hálója. Harag ne essék, de erős a sejtelmem, hogy az EMNP Sepsiszentgyörgyön abból a népszerűségből igyekszik meríteni, amely Sánta Imrét a Mikó és a Markóék melletti kitartó tiltakozása okán egyértelműen körülvesz és meg is illet. S harag ne essék, de a Mikó-ügy okán joggal népszerű és féltett Markó Attila sem intézheti el ezt a versenyfutást azzal, hogy neki annyi, ha a Mikó-ügyben a garast egyértelműen mellette (is) letevő, bikfalvi fiatal református lelkész küzdőtársból ellenféllé válva ugyanabban a körzetben pályázik sikerre, mint ő.
Ennek a különös és nehéz versenyfutásnak ugyanis nem lesz nyertese. Mert ember legyen a talpán, aki e két magyar fiatalember közül nyugodt szívvel támogatja az egyiket, s hagyja veszteni a másikat. Miközben volna más rostálnivaló.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.