2010. augusztus 12., 11:022010. augusztus 12., 11:02
Ezért gondolkodástompítók változatos tárházát szoktam bevetni, mondjuk a legegyszerűbb, ha szimplán csak bekapcsolódom Zsófi valamelyik éppen zajló játékába, és hagyom, hogy sodorjon a lovak, kiskutyák és barbik kavalkádja, mert már az is roppant szórakoztató, hogy a lovakat például úgy hívják: Szépló, Nagyonszépló vagy Túlszépló.
Ez esetben viszont bármikor fennáll a veszély, hogy a kishölgy kijózanító módon közli, hogy van egy hipotézise. De gondolkodás ellen a konyhában valamennyire jártas ember lánya gyorsan összedob egy szedres tejespitét mentalevéllel. S ha már mentalevél, egy mojitót is összekutyulhat, mert az alkohol a zavaró gondolkodás holtbiztos ellenszere. Extrém helyzetben még mindig jöhet a rendőrös-nyomozós sorozat, amiben mindig az vezet a rejtély megoldásához, hogy a hullán talált apró bogár, az amerikai nagyváros egyetlen négyzetméterén fellelhető ritka növény még ritkább kártevője, és cáfolhatatlanul elvezet az orvgyilkászhoz.
Nem csoda, hogy folyton visszavágyom Amerikába, hiszen ott tökélyre fejlesztették a gondolkodás kiküszöbölésének módszereit, a problémamegoldás esetleg munkaköri leírás lehet, de semmiképpen hétköznapi tréning. Az útjelző táblákra kiírják pontosan, mit jelentenek, tehát a megállni tilos táblán nagybetűkkel olvasható, hogy megállni tilos, de a küszöbre is kiírják, hogy küszöb, a nedves padlóra, hogy nedves, így az ember annyira természetesen illeszkedik be, folyton megtalálva a fogódzót, az se számít, ha egy szót nem tud angolul, vagy például életében nem járt szusibárban, akkor is megtalálja a wasabit.
Az életet lépten-nyomon körülvevő mankók viszont néha megbicsaklanak, és akkor kitör a pánik. Lehet, hogy már meséltem, de ez az egyik kedvenc ámerikás sztorim, ezért szemrebbenés nélkül repetázok. A hatalmas luxushajó, ahol dolgoztam, olyan, mint egy szálloda, a kabinok bejárati ajtaján a kilincsre akasztva függ a „Ne zavarj” tábla, amit bármikor kitehet a lakó, ha intimitásra vágyik. Ez okozta a zavart, hajóindulás előtt néhány perccel klausztrofóbiás pánikban telefonált a tudakozóra az egyik echte amerikai utas, hogy nem tud kijönni a kabinjából. Mert az egyik ajtó a teraszra, a másik a fürdőszobába vezet, a harmadikon meg azt írja: Ne zavarj!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.