2011. február 18., 10:162011. február 18., 10:16
Az érv: minél távolabbról hozzák ide a déligyümölcsöket, annál jobban szennyezik a környezetet. Az érvvel bizonyos fokig egyet lehetne érteni – már ha arról lenne szó, hogy azokat a gyümölcsöket és zöldségféléket sújtsák különadóval, amelyek ugyan itt is megteremnek, de valakiknek az az érdekük, hogy elárasszák az újonnan csatlakozott tagállamok piacát az olcsó, nyugati dömpingtermékekkel. A Kárpát-medencében például újhagymából is, almából is nagy mennyiségben terem, és talán még ízletesebb is, mint a mesterségesen felturbózott külföldi.
De most komolyan, Pelikán és Bástya elvtársakon kívül hány magyar narancstermesztőt hoz hátrányos helyzetbe az importnarancs? Ha pszichoanalitikus beállítottságú volnék, a narancsadó ötlete kapcsán arra a következtetésre is juthatnék, hogy az tulajdonképpen a kezdeményező latens Fidesz-gyűlöletének a megnyilvánulása.
De mivel nem vagyok az, így csak azt állapítom meg: ismét csak beigazolódott, hogy csak mérsékelten érdemes komolyan venni egy olyan pártot, amelynek egyetlen markáns ismertetőjegye a zöld elkötelezettség, ám szakpolitikai, államszervezési kérdésekben alig képes túllépni az „Együk meg a gazdagokat!” jól hangzó, de értelmes ember számára meglehetősen nehezen elfogadható elképzeléseken. A narancsadó jellegzetesen demagóg, igaz, a felületes szemlélő számára szimpatikus felvetés. Hiszen a kommunizmus örökségeként még sokunkban él a képzet, hogy a narancs az valami megfoghatatlan és egzotikus étek, mint az istenek eledele, az ambrózia és a nektár, vagy a Napóleon-konyak, amelyet annó csak párttitkártól fölfelé fogyaszthatott a dolgozó nép.
Úgyhogy aki narancsot meg banántot akar enni, az csak fizessen többet – hangzik az érv, amelyre bármely MSZP (vagy PSD) kompatibilis kisnyugdíjas vadul bólogatna, még akkor is, ha ma egy kiló bármelyikből nagyjából annyiba kerül, mint az alma. A baj csak az, hogy az LMP-sek zömmel húszas-harmincas fiatalok. Ami ismét csak azt bizonyítja, hogy a politika lehet más, de a szemellenzős, IQ-deficites demagógia nem. Avagy ilyen a magyar zöldpárt: kicsi is, savanyú is, de a miénk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok