2012. szeptember 10., 09:252012. szeptember 10., 09:25
A harmadjára bársonyszékbe helyezett miniszter asszony például azzal kezdte áldásos ténykedését, hogy egy héttel arrébb dobta a hónapokkal ezelőtt meghirdetett becsengetési dátumot. Volt már erre precedens az első mandátuma idején is, amikor éppen Szent János napján ért volna véget a téli vakáció, azon a napon, amikor össznépi borközi állapot uralkodik, lévén mindenütt legalább egy János, akit bár egy pohárkával illik feltisztelni. Akkor szóvá is tettem ezt a fura félévkezdést, de leszóltak, hogy ne okoskodjam, a szabály az szabály.
Csakhogy valaki végül az utolsó percben mégis rápillantott a naptárra, eszébe juthatott egyik rokona, barátja, szomszédja, és sürgősen be is jelentették, hogy egy nappal kitolják a vakációt. A legnagyobb gondot a húsvéti ünnepek egyeztetése okozza: a tanévszerkezetért felelős az ortodox rítus híve, ennek megfelelően osztja-szorozza a napokat, s csak akkor van szerencsénk, ha valaki még a nyilvánosságra hozás előtt kap észbe, és összehangolják a katolikus húsvéttal a tavaszi vakációt.
(Nem akarok vallásháborút kirobbantani, vagy nemzetközi diszkriminációellenes bizottságot szabadítani a hazai államegyházra, de érdekelne, hogy a nyugati kereszténységből miért csak a katolikus felekezetet „ismerik el”?)
De ne ragadjunk le az egyházi ünnepeknél, van elég bajunk a világi eseményekkel is. Hosszú éveken át például valahogy mindig úgy alakult (?!), hogy az érettségi magyar vizsgái vasárnapra estek. Nemcsak a vallásháborút akarom elkerülni, interetnikai zavargást sem szándékszom kirobbantani, ám az egyik évben például egy olyan érettségi bizottsági elnökkel szerencséltetett a sors, akinek sok köze nem volt a mi anyanyelvünkhöz, s ezt úgy adta hírül a világnak, hogy a magyar vizsgán bermudagatyában, strandpapucsban és trikóban grasszált a folyosón, jelezve, hogy ő éppen jól megérdemelt (és jól megfizetett) szabadnapját élvezi otthonos öltözékében.
Ha jól tudom, most már nincs vasárnapi vizsgáztatás, kezdeti javaslatomat tartom: vegyék már fel azt a naptárfelelőst, mert ünnepek továbbra is lesznek, és könnyebb előbb megtudni, mint később nagy magyarázkodásokkal elkerülni a nevetséget.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.