2010. május 18., 10:502010. május 18., 10:50
A Szoboszlay-per-újrafelvétel tárgyában született ítélet még nem az a lépés, amely alanyi jogon valamennyi egykori elítéltet felmentene a koholt vádak alól, de kétségtelenül felcsillantja annak a reményét, hogy ha későre is, ha nehezen is, ha részben is, de helyére lehet tenni az igazságot. Ehhez a jelek szerint a történetkutató szakemberek által néhány éve összeállított, és a kommunizmus bűnös voltát egyértelműen bizonyító ún. Tismăneanu-jelentésre is szükség volt – ha egyáltalán szükség volt –; csak az a furcsa, hogy Európa posztkommunista országaiból csak a romániai honatyáknak nem volt még érkezése elfogadni az egykori politikai meghurcoltakat alanyi jogon felmentő – nemcsak rehabilitáló, hanem fel is mentő! – törvényt. Pironkodhatnak is, de szaporán.
Mert úgy látszik, nekik semmit sem mondanak a kommunista diktatúra idején megroppantott gerincek, a derékba tört életek; és a jelek szerint az olyan egyenes gerincek sem jelentenek semmit, mint amilyen a gyergyószárhegyi ferences kolostor rendfőnöke, Ferencz Ervin atyáé, aki köszöni, az esetleges anyagi kártérítést felajánlja az árva gyermekek javára. Az egykor politikai alapon meghurcoltak közül nagyon sokat ismerve meg merem kockáztatni: elsöprő többségük ugyanazt tenné, mint Ervin atya.
De amíg törvényalkotóink felnőnek az emberségnek eme szintjére, bizton sok időnek kell még eltelnie. És addig a jelek szerint kinek-kinek a maga erejéből és a maga módján kell érvényre vinnie igazát; és egy-egy, Justitia iránt elkötelezett ügyvéden, illetve törvénybírón múlik az igazság. A kolozsvári táblabíróság ítélete ezt a járható utat mutatja fel. Döntése kis lépés ugyan az emberiségnek, de nagy lépés az emberségnek. Tovább lehet és tovább kell haladni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.