2010. március 02., 09:332010. március 02., 09:33
Talán az autója romolhat el folyton, vagy a családi házzal lehetnek vesződségek – a dolgok megfelelő működéséhez szokott ember ugyanis nem jelentheti ki, hogy „csak a dicséret és az elismerés hangján” tud szólni az olimpiai szervezésként előadott tragikus kanadai bakiparádéról. Nodar Kumaritasvili grúz szánkós még a technikai malőr miatt nevetségessé vált megnyitó előtt életét vesztette a vancouveri pályán, a folyamatos szervezési hiányosságok pedig végigkísérték a sporteseményt.
A NOB és a kanadaiak csak szaladtak az események után, ahelyett hogy irányították volna azokat: előfordult, hogy a gyorskorcsolyaversenyek azért álltak, mert a két jégfelújító gép mellett a tartalékberendezés sem működött, de megtörtént az is, hogy éremesélyes sportoló zokogott tehetetlenségében, miután a szervezők sorozatos melléfogásai miatt pillanatok alatt összeomlott, amit négy éven át épített. Ráadásul amíg a helyi szervezők próbáltak (a záróünnepségen akár magukat is kigúnyolva) visszakozni, Rogge csak azt szajkózta, hogy az általa vezetett szervezetet nem terheli jogi felelősség Kumaritasvili halála miatt.
A hivatalos álláspont szerint a grúz szánkós tragédiájához saját hibája, egy rossz kanyarvétel vezetett – miközben szinte naponta építették át a felelőtlenül gyorsnak tartott whistleri pályát, amelyen számos tapasztalt bobos és szánkós bukott, és akadt, aki az életét féltve nem volt hajlandó versenyezni rajta. A NOB struccpolitikája és Rogge műmosolya persze nem előzmény nélküli.
Ugyanezt adta elő, amikor fény derült azokra a pekingi háttéralkukra, amelyek nyomán a kínai pártvezetés az ő kezével csapta arcon az olimpia eszmét, és a pekingi játékok alatt jelentősen korlátozta a korábban a NOB által garantált sajtószabadságot. Lehet mindezt védeni az olimpia szerepének átalakulásával, azzal, hogy az ötkarikás játékok gazdasági és közéleti jelentősége megannyi kompromisszumot kíván. Ám ha becsületes felelősségvállalás nélkül kezelik a sportünnep körül fokozódó ellentmondásokat, a dicséret és az elismerés hangja a valóságban torz sumákolásként szólal meg.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok