2010. december 29., 10:022010. december 29., 10:02
Ezért – ha csak tehetem – nagy ívben kerülöm ezeket a mamutüzleteket, és mindaddig, amíg egy helyi vállalkozó működtet egy kis sarki boltot, oda járok vásárolni. Viszont, sajnos, már van néhány olyan termék, amit egyszerűen nem lehet megvásárolni a sarki boltokban, ezért kénytelen vagyok alkalomadtán igénybe venni a multicégek személytelen szolgáltatásait.
Például macskaalmot és egyfajta húskonzervet a macseknek mindig a lakásomhoz legközelebbi bevásárlóközpontban veszek, mert ott a legolcsóbb, ráadásul az ötkilós kiszerelésű almot nem kell nagy távon cipelnem. Persze ha szórólapozás folytán nem is – mert ezeket rendszerint olvasatlanul kitakarítom a postaládámból –, de szomszédasszonyoktól, ismerősöktől csak értesülök arról, hogy éppen milyen termék akciós abban a bizonyos szupermarketben, és nagy ritkán beleesem abba a hibába, hogy a szokásos termék mellé mást is teszek a hatalmas bevásárlószekérbe.
Így jártam karácsony előtt is, amikor úgy véltem, nagy tételnél sok kicsi sokra megy alapon, jobb, ha a cukrot, margarint stb. ott veszem meg, ahol a kedvencemnek az almot. Mit mondjak? Meg is bántam rendesen, és további legalább száz érvem született arra nézve, miért ne vásároljak továbbra sem bevásárlóközpontban. Már hogyisne, amikor nagy megdöbbenésemre kiderült, hogy a polcok között karba tett kézzel álldogálók nem azért vannak, hogy bármilyen felvilágosítással szolgáljanak adott termékkel kapcsolatosan, hanem azért, hogy – idézem – „figyeljük nem lop-e például maga az üzletben”. S ezt még elnéztem volna, de attól végképp kiborultam, amikor láttam, hogy a fiatal betanított, műmosollyal előre köszönő kasszás, mintha idegrángásos lenne, kétszer, sőt háromszor is elhúzza a terméket a vonalkódolvasó előtt, kétszer-háromszor felszámolva az egyetlen termék árát. Szóvá tettem a dolgot, és meg is kaptam a választ: „ha nem tetszik, menjen s reklamáljon”. Hát nem mentem, de az biztos, hogy abba az üzletbe ezután még macskaalomért sem fogok betérni. Már nem egyébért, de kinek hiányzik a multiátverés ünnepekre?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok