2011. szeptember 06., 08:082011. szeptember 06., 08:08
Azóta viszont beigazolódott, hogy a teljesen liberalizált gazdaság épp olyan kiszolgáltatott helyzetbe sodorja az emberek millióit, akár a diktatúrák. Emiatt sok országban kezdik belátni, hogy mégiscsak szükség van az állam szabályozó szerepére, mely mindamellett, hogy meghagyja a lehetőséget a magánbefektetések mérsékelt profitszerzésére, vigyáz az állampolgárokra is annak érdekében, hogy ma is, ugyanakkor 20-30 év elteltével is biztosítva legyen a megélhetésük. Romániában azonban az állam nem jó gazdaként lép fel, hanem sokkal inkább a kizsákmányoló multikhoz hasonlít, azaz a pillanatnyi anyagi haszon megszerzését fontosabbnak tartja bárminél.
Ez olvasható ki Cseke Attila volt egészségügyi miniszter lemondásából, aki azt sérelmezte, hogy a pénzek leosztásánál figyelembe sem vették a véleményét, mivel az általa vezetett tárca nem hoz pénzt. Pedig egy jól működő egészségügyi rendszer kialakítása igenis hoz hasznot, hisz a jobb egészségnek örvendő társadalom többet képes termelni, ez azonban hosszú távú dolog. Ide sorolható az is, hogy a felsőoktatást kiengedték a kezük közül, és lényegében bárki szerezhet egyetemi diplomát, akinek elég sok pénze van. Hogy ezáltal százezerszám termelik az okleveles munkanélkülieket, az szintén csak hosszú távon érezteti hatását. A rövid távú gondolkodás legékesebb bizonyítékát pedig épp a napokban láthattuk, amikor leváltották az országos környezetvédelmi ügynökség vezetőjét, mivel az ország elvesztette a szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési egységekkel való kereskedési jogát.
Az új vezetőnek pedig épp azt adták házi feladatul, hogy tegye eladhatóvá a kvótafölösleget. Érthető ugyan, hogy szükség lenne arra a másfél milliárd lejre, ami ebből befolyna, viszont itt lényegében arról van szó, hogy a környezetvédelmi hatóságot ahelyett, hogy az erdőirtás megfékezése vagy az elhagyott bányák biztonságossá tételére ösztönöznék, arra kényszerítik, hogy a pénzszerzéssel foglalkozzon. Ráadásul egy olyan üzlet révén, melynek eredményeképp egy másik ország hatalmas mennyiségű mérges gázt engedhet ki a légkörbe. A multik miután kiaknáznak egy-egy új „vadászterületet”, továbbállnak. De vajon mit kezdenek a következő kormányok, ha a mostaniak végletesen kifosztják az ország erőforrásait?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.