2013. január 28., 08:512013. január 28., 08:51
A törvényhozók mentségére legyen mondva, nem olyan könnyű egységesíteni a „tévedéseket”, hisz nem mindegy, hogy egy olyan orvosi műhibáról van-e szó, amibe esetleg a beteg belehalt, vagy valami olyanról, aminek még a következményeit sem lehet megállapítani, annyira banális.
A jogászi műhibák is jelenthetnek többéves – ártatlanul letöltött – börtönt, de lehet olyan nevetségesen alacsony pénzbüntetés, amire nem is kellene szót vesztegetni. Ugyanakkor tanári műhibáról nem hallottam, pedig igazán nem ritka, hogy tudatlanságból vagy hanyagságból olyan téves információkat közöl a tanerő egy egész osztállyal – vagy még többel is! –, hogy annak hosszú távon is nagyon nagy kárát láthatja a diák. De ezekre a műhibákra legtöbbször olyankor derül fény, amikor már késő.
És mi történik az egyszerű tévedésekkel, amiket azzal intéznek el, hogy emberek vagyunk? Amikor elírják az adatainkat, és emiatt hiába várunk fontos információkat?! Vagy fáradtság, figyelmetlenség miatt elnézik az aktuális fizetnivalónkat, s amikor észbe kapnak, akkor büntetéssel, késedelmi kamatokkal a vétlen ügyféllel fizettetik meg a hivatalnok hanyagságát? Ha a pincér nem a kellő rendelést hozza ki, visszaküldjük, ha a szabó elszabja a nadrágot, nem vesszük át, a fodrász „műhibája” is aránylag könnyen orvosolható: ha kicsit többet nyírt le hajkoronánkból, előbb-utóbb újra megnő.
Mindez persze köztudott, nem is azért mondtam, mintha most fedeztem volna fel frissen a spanyolviaszt, hanem mert az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani egyáltalán hozzá nem értőket műhibákról kiabálni. És nem egy esetben nagyon hamar elővillan a lóláb: anyagi haszon reményében mondogatják a mások vétkét. S ha segítők is akadnak – nem akarok cinkosokat mondani – akkor elkezdődhet egy olyan hosszadalmas folyamat, aminek során komoly szakemberek nevét hurcolják meg, sározzák be, s ha kiderül a vétlenség, akkor még bocsánatot sem kérnek a kontár vádak miatt. Ez volna az igazi műhiba?! Ha egy szakterületbe olyanok másznak bele, akik semmit nem konyítanak hozzá?! Igen, valószínűleg. Most már csak azt kellene eldönteni, hogy vannak-e olyanok, akik mindenbe beleszólhatnak, illetve olyanok, akiknek úgysincs közük az égvilágon semmihez.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.