2012. október 22., 08:462012. október 22., 08:46
Aztán honnan, honnan nem a másik szomszédhoz betévedt három kiscica. Azonnal összebarátkoztak. Fogalmuk sem volt, hogy valójában ellenségeskedniük kellene: amikor a kutyus séta-rohangászás-úszás után elhevert egy kis pihenésre, a három macsek azonnal felmászott a fejére, odabújtak a nyakába, átfogták az orrát és együtt aludtak. Tökéletes egyetértés, egyetlen hangos szó nélkül. Pihenés után együtt uzsonnáztak, a kutya elől kilefetyelve a folyékony eledelt, a csontokat meghagyták a labradornak.
Csodálva bámultuk őket, a cicák pajkos incselkedését, a testes kutya megengedő beletörődését. A férjem ugyan időnként oktatgatta, hogy ne hagyjon mindent a macskák után, legyen ő az úr a házban, de nem hajlott a szóra. Talán mert egy idegen, egy ember uszította a kis barátai ellen, nem egy hasonszőrű, egy másik nemes eb. De aztán az is megtörtént: séta közben találkozhatott egy fajtársával, és ki tudja, hogy eszmecseréjük merre terelődött, de másnap reggel, miközben szokás szerint másztak volna fel rá, elkapta az egyik cica grabancát, meglóbálta és az udvar másik végébe hajította.
A másik kettő riadtan szaladt a testvérüket megvigasztalni, és aznap már nem is mentek közelebb a kutyushoz. Ő pedig nem hívta magához a három kis szőrcsomót. Attól kezdve beállt a „rend”: elkezdődött a kutya-macska barátság. Most már tisztes távolban ülik körbe a macskák, még véletlenül sem kockáztatva, hogy a póráz a közelükbe engedje. Sóvárogva nézik a tálkáját, s hogyha hagy is benne némi maradékot, csak akkor merészkednek oda, amikor a gazdi elviszi futtatni a „főnököt”.
De a felségterületére már nem mennek be: félnek valamitől, vagy őket is kioktatta volna egy idősebb, dörzsölt kandúr? Nem tudom. De érdekes nézni ezt a megváltozott, új viszonyt. És elmélkedni közben a természetről és különböző természetekről. Arról, hogy szeretni is tudják egymást – mindaddig, amíg a tapasztaltabb, idősebb kutyák és macskák ki nem oktatják a játékos kölyköket arról, mennyire nem szép dolog a barátság. Hogy számukra csak a gyűlölködés a megengedett, a gyűlölet és semmi más. Mert a világnak, a világuknak ez és csakis ez a rendje!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok