2011. július 13., 09:262011. július 13., 09:26
Épp túl vagyunk egy újabb gazdasági válságon – már ha lehet hinni a gazdasági elemzőknek, és nem mélyülnek tovább a problémák –, azonban a befolyással rendelkezők szájából kivétel nélkül csak azt hallani, hogy újra be kell indítani a gazdaságot, azaz növekedő pályára kell állítani, fokozni kell a termelést ahhoz, hogy talpra álljunk. Ilyenkor eltöprengek azon, hogy egyedül én látom úgy, hogy ez az út a szakadékba vezet? Hisz bebizonyosodott, hogy a kereslet-kínálat egymást szabályozó mechanizmusaira épülő, egészséges egyensúlyt teremtő piacgazdaság egy utópia, hisz nem létezik a közgazdászok által hitt láthatatlan kéz. Mert tulajdonképpen nem pusztán a kínálat-kereslet viszonyáról van szó, hanem meghatározó módon avatkoznak bele különböző, háttérben meghúzódó érdekcsoportok, melyek a maguk javára befolyásolják ezeket a folyamatokat, felborítva a tetszetős számításokat.
Mint ahogy az emberek egyenlőségére, a javakból való egyforma mértékű részesedésre épülő kommunizmusról is kiderült: nem a Kánaánt hozza el, hanem mindenütt embertelen diktatúrák kialakulásához vezet. Beteg világot szül, mint minden agyalágyult elképzelés, mely figyelmen kívül hagyja a valóságot, a nyilvánvaló tényeket, a kommunizmus esetén például azt, hogy nem egészséges a társadalom salakját az értelmes emberek nyakába önteni. Ugyanilyen evidencia az is, hogy ha visszaélünk a természeti erőforrásokkal, egyszer kimerülnek. A fogyasztói társadalmak mozgatórugója a pénz. A pénz, melyet korlátlanul szaporítanak a banki hitelezések révén.
A hitelek pedig kamatokat termelnek, és az egyre gyarapodó virtuális pénzhez valamiféle fedezetet kell teremteni, ezért pörgetik a gazdaságot a végtelenségig. Az erőforrások, melyekből gazdálkodhatunk, azonban végesek, az egyetlen megoldás pedig az, ha többé nem a fogyasztást, azaz az esztelen pocséklást tekintjük a jólét mércéjének. Ahogy a nagyszüleink sem a mértéktelen herdálással adták a világ tudtára anyagi gyarapodásukat, ugyanis ezt zsigerből elítélendő dolognak tartották. Mert ha ennek a folyamatnak nem vetünk gátat, felzabáljuk a következő generációk létalapját.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!