2012. március 12., 07:332012. március 12., 07:33
A legbátrabbja pedig még kommentálni is merészel. Olyankor például, amikor két megálló közt a sofőr komótosan elvégzi a bevásárlást, legalábbis a tízóraijának vagy ebédjének a beszerzését, netán elszopogatja még a kávéját is. Milyen régen megszüntették a végállomásnál a kioszkot, ahol kiflit és kávét vehetett. Kérdezte valaki tőlük, hogy oszlassák vagy ne oszlassák a jó kis bódét? S ha ismerőssel akad össze, azt senki nem várhatja tőle, hogy neveletlen bunkó módjára ne váltson vele néhány kedves szót.
Hogy a motor jár, az utas meg egyre késik?! Egyetlen rövidke mondattal elintézi: aki siet, üljön taxiba. Ez ilyen egyszerű. Másik fontos (szabadság)jogköre az utasok kulturális nevelése. És szegény ezen a téren is hányszor ütközik a megátalkodottak ellenállásába. Például van olyan, aki tiltakozik a fülsiketítő városi folklór nyekergetése ellen. Még ilyet! Nem vár külön köszönetet, hogy megismertet mindenkit a jobbnál jobb jajongóművészekkel, de ne is merjen rászólni holmi utas, hogy esetleg halkabban kellene neki műélveznie.
És a beszélgetés. Ha valaki olyan tudatlan, hogy nem ismer minden betűt, és nem tudja világosan elolvasni, majd pedig felfogni, hogy a kiírás, miszerint vezetés közben ne zavarja senki a járművezetőt, az az utasnak szól, és nem a sofőr barátainak és hozzátartozóinak, akkor az az analfabéta magára vessen, ha kioktatják. És köszönje meg. Örüljenek, hogy van, akivel a nagy forgalomban emberi szót válthat, és nem alszik el a volánnál az unalomtól. Mert akkor meg az volna a baj. És a mobiltelefont talán nem azért találták fel, hogy az emberfia használja?! Az nem egyszerű nehezék, amit beteszünk a zsebünkbe, nehogy elfújjon a szél! És miért baj, ha beszéd közben nem veszi észre a megállót és a leszállni akarókat?! Na és?! Talán minden úgy történik ebben a világban, ahogy mi szeretnénk?
Miért gondolja azt bárki is, hogy a jegye vagy bérlete fejében akármit előírhat?! Parancsolgathat, mintha a főnöke volna?! Hát erről szokjon le sürgősen minden utas, addig, amíg szépen förmed rá, mert a hepciáskodók előtt legközelebb nem nyitja ki az ajtót, aztán várhatják a következő járatot, amíg meg nem unják. Csak hogy legyen végre világos, ki az úr a házban!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.