Elkezdődött az érettségi, a világ számos országában a közoktatási rendszer legfontosabbnak tartott próbája, a végzősök tizenkét évnyi munkáját felülbírálni hivatott, mérföldkőnek számító vizsgasorozat.
2014. június 10., 20:092014. június 10., 20:09
Bár az iskolai éveket lezáró megmérettetésnek Európában immár több mint kétszáz éve elméletileg az a szerepe, hogy a fiatalok felkészültségét tegye mérlegre, nálunk az oktatásügy sikerességének fokmérőjeként és a társadalmi megbecsültség tekintetében egyaránt vitatottá vált.
A sok sebből vérző tanügy rákfenéinek feltérképezésekor az oktatási rendszer beavatott vagy csak érintett szereplői is hangoztatják: az érettségi sikertelensége, esetlegessége csak egyik tünete a rendszer betegségének. A rendszerének, amelynek tanár, diák (és közvetve a szülő) is szenvedő alanya, vagy kísérleti nyula az állandó változtatások miatt.
És mit is mér valójában az érettségi? A tizenkét éven át a gyereket oktató rosszul fizetett pedagógusok meg nem becsült teljesítményét? (A tanárokét, akikre „fentről” és „lentről” is nyomás nehezedik: az egymást követő minisztériumi rendeleteknek való megfelelés terhe, illetve az egyre igénytelenebbé váló diákok és egyre igényesebb szülők felől érkező nyomás.)
Vagy a túlterhelt, a hatalmas tananyagtól elriasztott diákok tudását? Netán azt, hogy mennyire tetszeleghet majd a versenyképes iskola szerepében az intézmény, amely nem engedi érettségizni a gyerekeket – hogy a záróvizsgát összegző statisztikák tükrében fényezhesse magát?
Erre is akadt példa, nemcsak tavaly, amikor a tanintézetek közti egyre vérre menőbb vetélkedés, az iskolák autonóm döntése szellemében sok helyen pótvizsgára buktatták a diákokat, de idén is.
Országszerte kevesebben állnak most érettségire, mint amennyien végeztek, mert megbuktak vagy mert nincs is szükségük az oklevélre. Hab a tortán, hogy a vizsgáztatás gyakorlati része sem zökkenőmentes: kevés pedagógus jelentkezett a lebonyolításra – aprópénzzel fizetik meg, azt is késve.
Így hát egyre kevesebb diák és tanár lesz aktív részese – ilyen vagy olyan okból – a megmérettetésnek, aminek nem tudni, hol keresendő már a hitele. Akárcsak a pedagógus és diák munkájának.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!