HIRDETÉS

Balogh Levente

2017. június 02., 08:07

Mit ér az utcanév?

Már-már a nevetségesség határát súrolja, amit a Maros megyei prefektus utasítására a marosvásárhelyi önkormányzat művel a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében.

Miután évekig nem volt hajlandó kihelyezni a kétnyelvű utcanévtáblákat a közel 50 százalékban magyarlakta városban, az önkormányzat alárendeltségébe tartozó helyi rendőrség a konfliktust fokozandó törvénytelen reklámnak minősítette azokat a kétnyelvű utcanévtáblákat, amelyeket egy civil szervezet szerelt fel, és vérlázítóan horribilis összegű bírsággal fenyegetőzve próbálta kierőszakolni, hogy az ingatlantulajdonosok maguk szereljék le a normalitást jelképező táblákat.

Aztán úgy tűnt, megoldódhat a helyzet, mivel az önkormányzat elkezdett valóban kétnyelvű táblákat kihelyezni, első körben olyan utcákban, amelyek magyar személyiségek nevét viselik. Most viszont újabb visszalépés történt: az utcák ismét „elfelejtettek” magyarul, így aztán az a tragikomikus helyzet állt elő, hogy Dózsa György már megint kizárólag Gheorghe Dojaként szerepel. Nem arról van szó, hogy ne fordíthatnák le románra a magyar történelmi személyiségek nevét – a magyar történetírásban is István vajdaként, illetve Mihály vajdaként szerepel Ştefan cel Mare és Mihai Viteazul.

Hanem arról, hogy a kizárólag román változatban feltüntetett magyar személynév egyrészt a történelmi tények tagadásának minősül, másrészt újabb kisstílű provokáció, amellyel azt akarják elérni, hogy a marosvásárhelyi magyar közösség tagjai még rosszabbul érezzék magukat a saját városukban.

Nem utolsósorban pedig újabb frontvonal nyitása az erdélyi nyilvános terekért zajló szimbolikus háborúban, hiszen a kétnyelvű utcatáblák azt bizonyítják, hogy nem csupán múltja, hanem jelene és jövője is van a magyar közösségnek az adott településen – míg az egynyelvűség erőltetése azt üzeni, hogy a magyarok nem egyenrangú polgárok a saját városukban, azt jelzi, hogy a hatóságok mindent meg akarnak tenni a jelenlétük tagadása érdekében.

Hasonló szimbolikus küzdelmek szinte minden, jelentős magyar közösség lakta, de román többségűvé tett erdélyi és partiumi városban zajlanak. Kolozsvárott és Zilahon az elmúlt hetekben éppen a magyar közösség ünnepelhetett: előbbiben ugyan bírósági ítélet nyomán, de mégiscsak kikerült a magyar helységnévtábla, míg utóbbiban önszántából döntött az önkormányzat annak kihelyezéséről.

Másutt – például Nagyváradon – az önkormányzat még a részben kétnyelvű utcatáblák kihelyezéséről szóló saját korábbi határozatát is szabotálja. Marosvásárhelyen pedig, a „szokásos” frontvárosban az illetékesek a jelek szerint úgy látták: itt az ideje ismét gerjeszteni egy kicsit a magyar–román konfliktust. Mintha nem lenne már amúgy is eléggé puskaporos a levegő a katolikus gimnázium állami hatóságok általi vegzálása miatt – persze valóban megtörténhet, hogy az iskola létrehozásakor bürokratikus mulasztások is történtek, de az, hogy az ügyben a korrupcióellenes ügyészség vizsgálódik, az ágyúval verébre lövöldözés minősített esete, és határozottan nem a román hatóságok jóhiszeműségét jelzi.

Ebben a kontextusban és éppen a trianoni diktátum évfordulójára időzítve újabb támadást indítani a magyar közösség ellen egyszerre cinikus és ostoba lépés is, hiszen az ország által nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség megszegésével újabb érvet adnak a magyar közösségnek annak cáfolatára, hogy Romániában példásan megoldott lenne a kisebbségi jogok ügye.

Bennünket most csupán az érdekelne: kik és miért gondolják még 2017 nyarán is úgy, hogy jelentős részben őshonos magyar közösségek lakta településeken az infrastruktúra, az életminőség, az oktatás és az egészségügyi ellátás javítása, a magyar közösség számára a kétnyelvűség révén a románokéval megegyező jogok biztosítása helyett a konfliktus szítása, az amúgy sem felhőtlen magyar–román viszony további mérgezése a helyes és járandó út?

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Páva Adorján 2017. május 31., szerda

Diszkriminációs súlyozás

Hálásak lehetünk Mircea Diaconnak, hiszen a székelyíz-üldözőként elhíresült Kovászna megyei főfogyasztóvédő egy ideje nem szolgáltatott döbbenetes, országos érdekeltségűvé puffadó cikktémákat.

Molnár Judit 2017. május 31., szerda

Megható szokásjogvédelem

Szívmelengető élményem volt egyik nap: mélyen meghatott, milyen szépen, pontosan őrzik az emberek a szokásokat, ragaszkodnak a szokásjoghoz.

HIRDETÉS
Rostás Szabolcs 2017. május 29., hétfő

Anyanyelv, idegen nyelv, hivatalos nyelv

Több kedvező, az erdélyi magyarok komfort- és otthonosságérzetét növelő fejlemény is történt az elmúlt időszakban az anyanyelvhasználat biztosítása terén.

Balogh Levente 2017. május 29., hétfő

Erdély torz ünnepe

Akár még örülhetnénk is, hogy egy román honatya fölvetette: törvényben kellene rögzíteni, hogy Erdélynek saját ünnepnapja legyen.

HIRDETÉS
Molnár Judit 2017. május 29., hétfő

Hírérték

Egy ideje már nem sokat kell magyarázni azt, hogy felfordult a világ. Tudjuk, felfordult, de nagyon. Naponta halljuk a szörnyűnél szörnyűbb híreket: belelőtt a tömegbe, buszon robbantotta fel magát, elgázolt vétlen sétálókat.

Balogh Levente 2017. május 25., csütörtök

Elbeszélünk egymás mellett

Ha egy problémát el akarsz kenni, akkor hozz létre parlamenti bizottságot az ügy kivizsgálására – hangzik a régi politikai poén.

HIRDETÉS
Páva Adorján 2017. május 25., csütörtök

Szellemes parlament

Újabb hitelrontó példát szolgáltat a bukaresti törvényhozás: hiába lépett hatályba az élelmiszer-pazarlás visszaszorítását célzó jogszabály, alkalmazási módszertan hiányában olyan, mintha nem is lenne.

Kiss Judit 2017. május 24., szerda

Problémák térképe

Rengeteg papírunk, sőt papírhegyeink vannak már arról, hogy hány szempontból hagy kívánnivalót maga után a hazai oktatás.

Molnár Judit 2017. május 23., kedd

Körbeárulás

Bármennyire is áhított a hatalom, hatása rosszabb a jégesőnél, tornádónál, árvizeknél, aszályoknál: előbb koptat, majd tönkretesz.

Rostás Szabolcs 2017. május 23., kedd

Üzenjük Bukarestnek!

Több mint két évtizeden keresztül az RMDSZ egyik legfőbb hiányosságai közé tartozott, hogy nem volt külpolitikája.

HIRDETÉS
Vélemény
Páva Adorján: Diszkriminációs súlyozás

Hálásak lehetünk Mircea Diaconnak, hiszen a székelyíz-üldözőként elhíresült Kovászna ...

Molnár Judit: Megható szokásjogvédelem

Szívmelengető élményem volt egyik nap: mélyen meghatott, milyen szépen, pontosan őrzik az emberek a szokásokat, ...

Rostás Szabolcs: Anyanyelv, idegen nyelv, hivatalos nyelv

Több kedvező, az erdélyi magyarok komfort- és otthonosságérzetét növelő fejlemény is történt ...

HIRDETÉS
HIRDETÉS