2009. december 29., 10:292009. december 29., 10:29
Teljesen mindegy, hogy a vásárhelyi plakátok – és ezekhez hasonló megjegyzések – igen sokatmondó szövegét és ábrázolását ki fogalmazta meg, valóban elgondolkodtató a hirtelen jött pálfordulás. Induljunk ki abból, hogy a politika – közhelyesen szólva – valóban a kompromisszumok művészete.
És induljunk ki abból a katalán példából, miszerint a mindenkori kisebbségi politikai-érdekvédelmi szervezetnek-szövetségnek mindenkori leghatékonyabb eszköze-munkája, hogy a mindenkori hatalomtól a mindenkori lehető legtöbb eredményt igyekszik kicsikarni. A katalán példa (is) bizonyítja, hogy lehetetlen ezzel nem egyetérteni, a kérdés csupán az, hogy hol a határ.
De elért-e Románia Spanyolország politikai érettsége szintjéig? Ha az RMDSZ az elfogadhatóság határán belül marad(t), akkor kétség nem fér hozzá, hogy belefér ez az újabb próbálkozás. Az oktatási, a kisebbségi, valamint a nyugdíjtörvény elfogadása, a nem kevésbé sokszor hangoztatott alkotmánymódosítás, de nem utolsósorban az autonómia kapcsán az államelnöknek még a nyáron, Tusnádfürdőn hangoztatott párbeszédkészsége lehetnek azok a támpontok, amelyek mentén az RMDSZ pálfordulása érthetővé, de legalább magyarázhatóvá válhat.
Ha viszont a szövetség vezetőit erre a lépésre önös érdekek vezérelték, akkor a logika egészen más régiókból ered, amellyel az vállaljon közösséget, akinek van (még) képe hozzá. Úgyhogy – az óesztendő búcsúztatása és az újév köszöntése dacára is – ne siessünk a koccintással. Ebben az egész történetben az az egyetlen biztos, hogy az RMDSZ eddigi pályafutása során most már valóban pengeélre, azaz a politikai prostitúció és a reálpolitika mezsgyéjére állította magát. A többit – például a medve bőrét – majd meglátjuk.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.