JEGYZET – Bátran lehetne mioritikumnak nevezni azt a napihírek sorában közölt „újdonságot”, amire idestova már lassan két és fél éve várunk.
2014. július 15., 19:572014. július 15., 19:57
Merthogy a nagy csinnadrattával előkészített és dörgedelmes fenyegetésekkel megspékelt népszámlálás – ha nem csalódom – 2011 őszén zajlott le. Aránylag hamar, mert a szorgos kis népszámlálók hada éjt nappallá téve dolgozott. Hozzánk is késő este érkezett, de türelmesen válaszolgattunk a kérdéseire, mert öntudatos állampolgárok vagyunk. (Ez mégis jobban hangzik, mint a beígért ki tudja hányszoros fővesztéstől való félelem.)
Pontos eredmény azóta sincs. Csak ötölés-hatolás, pedig úgy emlékszem, már akkor is a csúcsinformatika világában éltünk. Ahol elég egy gombnyomás… igaz, nem a mioritikus tájakon. Ennek az érthetetlen tájékozatlanságnak meg is ittuk a levét két esztendővel ezelőtt, amikor többmilliós nagyságrendben vonultunk megszavazni, kihez-mihez lenne kedvünk az elkövetkezőkben.
Az hamar kiderült, hogy nem tudni, mennyi az annyi, és később is mély hallgatások burkolták a népszámlálás eredményeit, egyesek szerint hanyagság miatt, mások szerint azért, mert a mikrokörnyezetekben szabad szemmel is jól látható elvándorlás és születéscsökkenés miatt az országra kiszámolt európai parlamenti képviselők száma is kevesebb lett volna.
Utóbbi vélekedőknek lett igazuk, mert most, hogy már elfoglalták jó puha helyeiket, megkezdődött a huhogás: ha nem vigyázunk, hamarosan hétmillióval is csökkenhet a bűvös húszas. Megértettük, de egyelőre még közvetlen környezetemben nem vettem észre sem rettegést, sem fejvesztett népszaporulatot.
De lehet, hogy máshol nekiláttak az egyszerű újratermelésnek, én viszont megkockáztatnám, hogy az a fentebb említett vigyázat nem is minket, lakosokat illetne, hanem azokat, akik a nyakunkba varrták magukat, és soha nem a jelenbe, hanem mindig a közelebbi, de még inkább a távolabbi jövőbe ígérgetnek nekünk jobbnál jobb sorsot. Kár, hogy az utóbbi közel negyed században olyan sokszor kellett a legkülönfélébb ígéretekben csalódnunk, hogy már nem igazán hiszünk a gyerekmesékre hajazó jövőképekben.
A mézesmadzagokat húzogatók is jobban tennék, ha változtatnának valamicskét a játékon, a mesékről áttérve a kiszámolósra: ecc, pecc, kimehetsz! Várom már a vidám kis játékot, mert kíváncsi vagyok, ki is lesz a hunyó. Félek, hogy megint csak mi.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!