2010. június 29., 10:062010. június 29., 10:06
A félig álmodó agyam ezt rögtön kidobta, továbbkattogtattam tehát a magyar kereskedelmi adókra. A szórakoztató jelleggel készülő reggeli séma fogadott: két műsorvezető egy nagy teremben, ahol mindenféle tárgyak vannak elhelyezve egy nagy stúdióban, ami mögé elbújhat a kamera, miközben a meghívottak váltják helyüket a nagyon giccses, mindig piros kanapén. Öt perc alatt rengeteg felesleges információt voltam kénytelen befogadni, volt ott transzvesztita, Kiszel Tünde régi szerelme, és az a nő, akiből fogalmam sincs, hogy lett sztár, celeb vagy akármi, de az biztos, hogy a száját a hátsója mintájára plasztikázta át. Mikor már azt hittem, semmin nem tudok megbotránkozni, bejelentették, hogy exkluzív élményben lesz ma része annak, aki az esti fogalmam sincs, milyen műsort követi, hiszen először itt és csak nekünk mutatják meg Bangó Margiték házi videóját, amit egyiptomi körútjukon készítettek. Alig várom, be is írtam a napi programjaim közé, valahol az államvizsgám és a közköltségfizetés közé. Ezek mellett a román adók megszokott rémhírei kikapcsolódásnak számítottak, a részletes horoszkóppal és ötpercenkénti reklámjaikkal együtt. Ilyenkor hibáztassuk a tévéadó alkalmazottait? Nekik a legfontosabb a nézettség, a statisztikai adatok pedig Győzikéék mellett voksolnak. Később az jutott eszembe, vajon hol tart népszerűségben az az ember, aki érdembeli tevékenységével fel is mutatott valamit ahhoz a Benkő Dánielhez képest, aki képes kamerák előtt beszellenteni egy másik hirtelen felkapott sztár lakásán vacsora közben. Emellett eltörpül a magyarországi média azon „önfeláldozása”, miszerint közös megegyezésre nem adják le a híradóban a budapesti hidakról leugráló öngyilkosokat, hogy ne adjanak ötletet, hogyan lehet több órára lebénítani a magyar főváros közlekedését. És ha gyermekünk egy esküvőn nyilvánosan eregeti majd bélgázait, és röhög is melléje, akkor nyugodjunk meg: biztosan nem fog a lánchídon mászkálni. Mert a média nevel. Az más kérdés, hogy vannak-e, akik észreveszik, milyen irányba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok