2012. november 26., 09:072012. november 26., 09:07
Mert mit is csinálnánk e nélkül a gondos törődés nélkül?! Kénytelenek volnánk magunk nézni kellő időtöltés után, de találnánk-e olyan jó, szaftos sztorikra, amilyet a média tálcán kínál?! És hozzáteszem, hogy nem holmi kalózadókról van szó, nem bulvársajtóról, hanem a magát nemzetközi hírnévnek örvendőként hirdető, sőt az egyetlen komolynak mondó adóról.
Tőlük tudom meg nap mint nap, hány halálos és hány koccanásos baleset volt, kéttizedes pontosságú statisztikával szolgálnak arra nézve, hogy hány féltékeny férj ökölcsapása jutott az elmúlt napon a félrejáró menyecskék nyelvi szurkálódásaira, hány kamasz fiú pofozta meg előző nap még barátjának tekintett társát, akire váratlanul édesebben mosolygott az osztály tündérilonája, illetve hány nyugdíjas taposta sárba sorstársa méltóságát az épp soron lévő szent ereklyéinek mutogatása mellé járó töltöttkáposzta-adag okán. Hát az én időmben ilyesmi nem volt: csupa angyalok libegtünk a földön.
Még jó, hogy elmúlt, mert nem lévén kifejezetten apró és törékeny alkatú, mindig attól féltem, hogy egy-egy szűkebb utcában beszorulnak a szárnyaim, aztán várhatom, amíg megment valaki. Csak a nagybani ereklyesimogatás nem volt annyira trendi, talán azért sikerült elkerülnünk az agresszív influenzajárványokat. Na de most már minderről gondoskodnak nekünk – és az igazi nagy falatokról még nem is beszéltem. Ezeket körülbelül heti rendszerességgel adagolják, nehogy megfeküdje a gyomrunkat.
Ilyen rágnivaló például, ha nem üres zsebbel ugyan, de „nyomtalanul” tűnik el az egyik leghírhedtebb bróker, aztán később, ugyancsak ő, a világ másik végéről megüzeni, hogy majd egyszer kipakol, vagy amikor helikopterrajjal csaptak le és vitték el a vámosokat, ahogy a mitológiában Ganümédésszel tette a rátörő pedofília ellen harcolni nem akaró, magát sasnak álcázó Zeusz.
Tudom, hogy a vonatkalauzokat elkapó éberségről nem beszéltem, de szándékos volt az elhallgatás, hátha legközelebb együtt szólhatok róluk azokkal a leleplezett utcaseprőkkel, akikről kiderült: csak azért hagynak egy-egy levelet maguk után, hogy feltűnés nélkül visszatérhessenek a tetthelyre, és makulátlanra sikálhassák az út kövét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok