2012. szeptember 27., 09:242012. szeptember 27., 09:24
Nem is az, amit mondott, hanem a megjelenítés volt már elsőre gyanús, a heherészés és a nádpálcát helyettesítő ujj ugyanis inkompatiblis egymással, de az is eléggé különös, hogy egy állam elnöke annyi politológiai tudással se rendelkezzék, hogy a szociálist ne tévessze össze a szocialistával. Igaz, lehet neki némi gyűlölete a huszonharmadik éve levitézlett társadalmi rendszerrel szemben, hiszen amíg huszonvalahánymillió ember örülhetett, ha kétévente átmehetett a határ másik oldalán fekvő községbe, addig őt távoli vizekre, kies napnyugati kikötőkbe hajszolta az öntudatos kötelességteljesítés. Hogy vágyhatott szegény a bezártságra, a napi áramszünetekre, sorban állásokra és hasonló, mára már elfeledett nyalánkságokra.
Biztos ezért fenyegetőzött göndör kacagással, nehogy már azt higgyük… Ő tudja, mire gondolt, agyának tekervényes útjai kifürkészhetetlenek. De apropó, távoli vizek: Japán elég távol van, szocialistának sem mondható, hisz élén a császár áll, az állam viszont kiáll minden egyes polgárának érdeke mellett. Annak a húszéves diáklánynak is post mortem igazságot szolgáltat, aki eljött Bukarestbe japán nyelvet tanítani a vakációban, de csak a reptér melletti erdőig jutott, ahol egy szerencsétlen kis erőfitogtató megfojtotta, majd megerőszakolta és bedobta egy bokor alá.
A japán állami hatóság ugyanúgy kiállt a jó szándékú, ám hiszékeny fiatal lány mellett, mint a második világháború után az akkor országló császáruk érdekében: az uralkodót nem engedték elmenni a nemzetközi törvényszék elé, mondván, hogy isteni eredete miatt nem vonható felelősségre holmi háborús bűnökért, a diáklányért „cserébe” pedig tájainkra csak akkor jön majd egy-egy japán, ha nagyon szükséges, és akkor is szigorú őrizetet rendeljen ki mellé a saját polgáraival amúgy nem törődő román állam. Mennyi is Japán lakossága? Végső soron mindegy, a lényeg, hogy egyenként mindenki számít az államnak. Igen, ezt nevezném bátran országimázsnak!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok