2011. december 15., 09:002011. december 15., 09:00
Így egyszerűen hagyja, hogy áramoljon át rajta a fogyasztói társadalom minden sallangos üzenete, filozofikus nyugalommal közli, hogy kis szíve hő vágya saccperkábé minden, amit a reklámokban, kirakatokban, a szomszédban, a barátnőknél vagy a világon bárhol meglát. Nem neked kell megvenned, nyugtatja szemmel láthatóan a bőség mellett még a sötét pánikkal is küzdő szüleit, majd megírom a Mikulásnak, az Angyalnak, a Fogtündérnek, a krampusznak, a húsvéti nyúlnak, s majd utolsó aduászként beveti: vagy szólok a nagymamának.
Mi pedig megvívjuk a csatákat önmagunkkal, hogy egyetlen gyermekünk kívánságainak teljesítése és a valódi értékekre nevelése között hol lehet az egyensúly, majd megvívjuk ugyanazt a csatát egymással, mert mindketten más eredményre jutottunk a saját csatánk során. Bevallom, nekem van lágyabb szívem és kevesebb elvem, meg nem is vagyok annyira zord harcos, sokkal kényelmesebb, ha gyorsan megkötöm a kompromisszumot, és megnyitom a pénztárcámat. Akkor is , ha tudva tudom, Zsófi legtöbbször az áhított játék dobozával játszik önfeledten.
Persze Zsófi mindebből mit sem sejt, „Kis karácsonyt” dúdolgatva, rajzolgatja éppen azt a gombot, ami meggyőződése szerint a kariókásdobozon kell legyen, azt megnyomva nyílik majd ki. A kariókásdobozt le sem rajzolja, ezzel jelezve, hogy voltaképpen a gomb a fontos. Aztán a felhőtlen készülődés közepette Zsófit akkor gyűrte le a bőség, amikor nem is várta, Mikuláskor. Mert reggel óvodába menet két Mikulást is láttunk a parkban, gondterhelten loholtak, látszott még rengeteg intéznivalójuk van.
Majd az óvodába is megérkezett Szent Miklós, és adott narancsot meg nápolyit. Aztán apával elmentek a színházba koncertre, hogy anya addig pöpecítse a házat a Jóságos fogadására, és láss csodát, a színházba is bebattyogott a Mikulás, piros almát és ezüstdiót osztogatott. Majd az árkosi közösségi házban a „fészekrakó” Mikulás adott feliratos pólókat. És erre Zsófi besokallt: Melyik az igazi? – szögezte nekem a megválaszolhatatlan kérdést. Jobb lett volna, ha csak ülünk otthon, meggyújtjuk a gyertyát, mesét olvasunk, és várjuk szép nyugodtan, hogy eljöjjön hozzánk, mondta Zsófi rezignáltan.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok