2012. június 13., 09:432012. június 13., 09:43
Magyarabbul – s erről volt már szó e hasábokon – a helyhatósági választások előtti összefogás elmaradása arra utal, hogy mindhárom romániai magyar politikai alakulat kockáztatott, közülük is főleg a szavazásra hajlandó tábor legnagyobb részét gyakorlatilag lefoglaló RMDSZ, akár a huszonegyező kártyás, lapot kért a tizenkilencre, és nyert. A Magyar Polgári Párt, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt ilyetén „legyőzése” azt sejteti tehát, hogy a szövetség még inkább távolodik a tárgyalóasztaltól.
Pedig jó volna végigtöprengeni, hogy tulajdonképpen egyik magyar alakulat sem tudta jelentős mértékben megszólítani és szavazásra buzdítani a politikától és főleg a széthúzástól megkeseredett embereket. Nagyjából mindhárom párt ugyanarra a cselekvő szavazótáborra számít, s ez az őszi parlamenti választásokig aligha változik.
Az RMDSZ-nek jó volna mielőbb kijózanodnia a győzelmi mámorból. Merthogy éppen a csúcsvezetés központja, Marosvásárhely ismételt elvesztése, de főleg a választást megelőző fejetlenség és az ebből is eredő negatív üzenet alapos újragondolást és főleg váltást sürget. Szemléletit és személyit. Az MPP-nek jó volna alaposan fontolóra venni, hogy használható-e még pártprogramként a hosszú ideje országos, és ím, helyi, vidéki szinten is hatalmi tényezőként számító RMDSZ vélt vagy valós balfogásainak a bírálata. Az EMNP-nek azt kellene végiggondolnia, hogy a helyhatóságban való megjelenése, ezzel együtt a mostani eredménye, elég-e arra, hogy a majdani parlamenti választásokon alapvetően még be sem járatott, igazából még fel nem épített pártként egyáltalán labdába rúgjon. Az egymás ellehetetlenítésére tett kísérletek helyett jó volna kitalálni valami okosat. Még mielőtt a falevelek lehullnak.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.