2012. október 31., 09:552012. október 31., 09:55
Mással ugyanis nem magyarázható annak a negatív reklámkampánynak az elindítása, amely homlokegyenest szembemegy Kelemen Hunor korábbi kijelentéseivel. A szövetségi elnök még az önkormányzati megmérettetés előtt leszögezte, mélységesen elítéli a riválisok hasonló jellegű próbálkozásait, és pártja nem fog negatív kampányt folytatni. Szeptember végén Kelemen Hunor már úgy fogalmazott, az SZKT legyen az utolsó alkalom, amikor az RMDSZ a versenypártokkal foglalkozik. Egy hete pedig az RMDSZ-elnök Sepsiszentgyörgyön ezt mondta: „egy dolgot megígértem Toró T. Tibornak, hogy nem fogunk negatív kampányt folytatni”.
Már csak ezért is visszataszító az a fizetett politikai hirdetés, amely az EMNP „koppintására” reagál. Miközben a néppárt az RMDSZ korábbi, a Minden magyar számít! szlogenjét Minden magyar nyer!-re változtatva próbálja megfogni a választókat (az alternatív küszöb elérését, azaz legalább 6 képviselői és 3 szenátori mandátum megszerzését célul kitűzve), a szövetség fiatal vonala, a Magyar Ifjúsági Értekezlet tagjai úgy gondolták, az lesz a leghatásosabb, ha a Miért piacra dobja az Erdélyi magyar blöff – Minden magyar veszít!, az EMNP félrevezet! változatot is.
Itt kell megemlíteni, hogy Kelemen Hunor szerint a 6:3-as eredmény elérése a kishitűek vágya. Mások viszont az egyelőre kicsik vagyunk, de igenis nagyra törünk bátor gondolatát olvassák ki a néppártosok üzenetéből, és ez bizony nyerő hozzáállást tükröz. Nem úgy, mint a Minden magyar veszít! életre keltett réme, amely egy az egyben beleillik a soha nem lesznek magyar nyelvű felirataink, soha nem lesz magyar állami egyetemünk, soha nem lesz autonómiánk önsorvasztó gondolatsorába.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.