2013. március 11., 07:422013. március 11., 07:42
Nem tudom, emelkedett-e, vagy egyáltalán közöltek-e ilyen irányú adatokat, az egész meztelenkedés valahogy hamvába holt.
Aki ismer, az tudja, hogy sem békés, sem harcos feminista nem vagyok, épp ellenkezőleg, valahogy mindig a férfiaknak adok igazat, ám ez a nézettségi ürügy mögé bújtatott pucérkodás már nekem is a szexrabszolgaságot juttatta eszembe. Azt is gusztustalannak és nem helyénvalónak tartom, amikor érzéki lihegésektől kisérve fogyasztanak a reklámokban ilyen-olyan banális étkeket, de végső soron a kétféle testi élvezetet valahogy csak lehet rokonítani. Ám a ciklon-anticiklon áramlás, az esőzónák, a makacs szárazságot hozó kánikula még köszönő viszonyban sincs a félsztriptízzel. Az öltözködéssel viszont mindenképpen. Igényesebb meteorológusok a szakszerű jelentések után jelzik, hogy aznap milyen ruházatot érdemes kivenni a kasztniból. Csakhogy a ruházkodási jó tanács kezd hasonlítani a divatbemutatók kínálatához: jó ideje már nem a kifutón masírozó hölgyek komoly erőpróbát jelentő jelmezeit nézem, az emeletes fészkeket, a kínzóeszközökre hajazó abroncsokat és hasonlókat, hanem azt, amilyen öltözékben a kollekciók tervezői jelennek meg. Na de az időjóslás? A műholdak világában már jóslásról sem igazán beszélhetünk, mert látszik, merről fúj a szél. Vagyis ha a legkeményebb téli hónapokban a felvétel hóvihart jelez, akkor azt a legszexisebb strandruha sem tudja letéríteni az útjáról. Még a túlfűtött tévéstúdiókban sem. De akkor miért jelennek meg épp csak jelzésszerű ancúgokban a meteorológiai jelentők? Mi célt szolgálnak a legnagyobb zimankóban a kánikularuhák? Nem tudom, és hiába próbáltam összehozni egy-egy rejtett divatbemutatós főpróbával, nem igazán jött be. Az idei télen nem volt túl hosszan túl hideg, különösebben nem panaszkodhattunk, csak épp ez a folyton változó nyögvenyelősség bosszantott. De végre jó hírem van: most már nemcsak a naptárban, a meztelen valóságban is jön a tavasz! A napi időjárást elcsicsergő hölgyeken ugyanis megjelentek a hosszú ujjú blúzok!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok