2012. szeptember 28., 10:182012. szeptember 28., 10:18
Hiszen mostanában szinte nincs is olyan városi háztartás, ahonnan hiányozna a mosógép, tehát szerelőre mindig szükség lesz – szinte olyan mesterség, mint a temetkezési vállalkozás, mindig lesz ügyfél, csak kevesebb a felhajtás. Persze hülye azért nem vagyok, ha például kihívnak valahova, hogy megállapítsam: érdemes-e megjavítani egy mosógépet, vagy jobb, ha újat vásárolnak helyette, természetesen az előbbi verzió mellett foglalok állást, kivéve, ha szemmel látható, hogy a gép legfeljebb akkor lesz mosásra alkalmas, ha a rusztikus életmód romantikájára fogékony háziasszony a tetején fog alsóneműt sulykolni. Elvégre nekem is meg kell élnem valamiből, tehát közlöm, hogy a gép természetesen javítható, méghozzá jóval kevesebb összegből, mint amiből egy használt, de felújított készülék megvásárolható.
Persze a javításhoz nem fognék hozzá, mivel az előzetesen beígért, délután négy és hat óra közötti intervallum utolsó másodpercében érkeznék, és csak arra maradna időm, hogy szétszedjem a gépet. Másnap – szintén késő délután – meg is érkeznék, bemutatnám a viszonylag sokba kerülő új alkatrészt, beépíteném a gépbe, összeszerelném, elkérném a szerelés ellenértékét, és magabiztosan, öntelt ábrázattal távoznék. Másnap aztán, amikor felhívnának, hogy továbbra sem megy a gép, illetve hogy most már nem megy a gép, mert a szerelés előtt legalább még működött, őszintén meglepődnék.
Majd kiszállnék, magabiztos arccal szétszedném a gépet, mintegy fél óráig matatnék, ezt követően, amikor a második összeszerelés után sem indulna el, kissé elkomorulnék. Végül megvizsgálnám a motort, és közölném: a baj forrása minden bizonnyal ez, de ehhez nem értek, ezért el kell vinnem egy másik szerelőhöz.
De nyugalom: délutánra meglesz. Délután telefonálnék, hogy sajnos nem lett meg, a szaki csak jövő hét elején ér rá. Hétfőn aztán már nem is érdekelne a dolog, ha felhívnak, nem venném föl a telefont. Másnap is csak annyit mondanék flegmán, hogy bocs, lebetegedtem, talán valamikor péntekig meglesz, addig tessenek rokonoknál vagy ismerősöknél mosni. És miközben dohognék, milyen türelmetlenek bírnak lenni egyesek, nagyon elégedett lennék magammal. Elvégre én vagyok a mesterember.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok