2012. január 16., 09:052012. január 16., 09:05
Mármint a számtalan és névtelen fogyasztó számára kellemetlen, hisz azok, akik a szálakat húzogatják, azoknak kellemesen bizsergető érzés lehet, ahogy pénztárcájuk minden különösebb erőfeszítés nélkül elkezd dagadozni. Hogy miről is van szó? Mindannyian tudjuk: november közepe táján ilyen vagy olyan ürüggyel emelkedni kezdenek az élelmiszerárak. Nem szándékosan, attól isten mentsen, nem, országlóink nem akarnának ilyet tenni, de az a rengeteg fránya külső körülmény akarva-akaratlanul begyűrűzik.
A legutóbbi években a varázsszó a válság volt: hatalmas, széles válla minden terhet elbírt, rá lehetett pakolni a legkülönbözőbb ürügyeket is. Egyszóval: novemberben nő a hús- és tejtermékek ára, egy kicsit a kenyéré is, meg még ezé-azé, ami az ünnepi készülődésekhez elengedhetetlen – miközben azt mondogatják, hogy több emelésre semmiképpen sem kell számítani. Aztán januárban bejelentik, ők megpróbálták, de… Szóval így megy ez már egy ideje, ismerjük mindnyájan. Az idén viszont – feltehetőleg a kampány előszeleként – olyan számbűvészetet is bemutattak, ami kimerítette a pofátlanság legrészletesebb meghatározását is: a hír úgy szólt, hogy az uniós országokban élen járunk az élelmiszer olcsóságában. És következett a lista, a cinizmus csúcsát pedig a luxemburgi viszonyszám jelentette.
Aki nem gondolt a számok mögé, az akár csodálkozhatott is volna, hogy lám-lám, még a paradicsomi Luxemburg is csak úgy kullog mögöttünk. Mivel a jövedelmek szóba sem kerültek, kizárólag csak a kiadások. Hogy ott két számjegyű szorzóval többet tesz zsebre az egyszerű halandó, az nem derült ki. Valaki vagy valakik aztán csak szólhattak a legmélyebb szegénységet sikerként kommunikálókra, hogy azért ezt mégse, nem mindenki tompa és tudatlan, ekkora hazugság már felér egy gyilkossággal. Elcsitultak hát ezek az összehasonlítgató statisztikák, a százalékok és viszonyszámok – maradtak viszont a lassan, de annál biztosabban felfelé kúszó árak.
És a bizonyság, hogy kampány ide vagy oda, 2012-ben sem várhatunk semmivel jobbat, mert a „mieink” hiába is törekednek a maximálisan jóra, a válság nem vesz róluk tudomást. Az csak gyűrűzik, gyűrűzik – esze ágában sincs visszafordulni, vagy legalábbis megtorpanni bár egy kicsit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok