VEZÉRCIKK – Menekültek, illegális határátlépők, gazdasági migránsok, megélhetési bevándorlók, külföldi segélykérők – íme néhány jelző, amellyel újabban Magyarországon illetik a külföldieket.
2015. február 16., 20:182015. február 16., 20:18
Pontosabban azokat az afgánokat, szíriaiakat, koszovóiakat, akik ebben az időszakban elözönlik a schengeni tagságánál fogva az EU keleti kapujának számító országot, és akik kapcsán belpolitikai vita robbant ki a magyar bevándorláspolitikáról.
Bár a példa nem teljesen analóg, számunkra több szempontból ismerős a jelenség. Magyarország a nyolcvanas–kilencvenes években több tízezer erdélyi magyar számára jelentett célországot, ahová kevesen legális úton, a többség a zöldhatáron, szökve, illetve „ottragadva” telepedett át. Legtöbben a nacionálkommunista rezsim miatt fogtak vándorbotot, ergo politikai menekülteknek tekinthetők, míg mások – elsősorban a kilencvenes években – a jobb megélhetés reményében hagyták el szülőföldjüket.
Az Európát napjainkban sújtó menekültáradat ugyanilyen okokra vezethető vissza, csakhogy éppen a jelenség mozgatórugói miatt kell különbséget tenni a politikai, illetve egzisztenciális okokból útra kelők között.
Számos nyugat-európai államhoz hasonlóan Magyarország arra készül, hogy az ún. megélhetési bevándorlókat automatikusan hazatoloncolja, az indokok sorában pedig egyaránt felsorakoztat politikai, illetve gazdasági érveket, amelyeket Orbán Viktor úgy fogalmazott meg: nem akarnak multikulturális társadalmat, és menekülttáborrá sem alakítanák az országot.
Miközben a kormányfő értelemszerűen nem az őshonos magyarországi kisebbségektől óvná az országot, a balliberális ellenzék idegenellenességgel vádolja, és kitárná az ország kapuit a bevándorlók előtt.
Mostani alapállásukkal az a bökkenő, hogy élesen ellentmond tíz évvel ezelőtti álláspontjukank, amikor – Kovács László és Gyurcsány Ferenc közvetítésével – a státustörvény kapcsán 23 millió román munkavállalóval riogattak, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás apropóján pedig az olcsó határon túli munkaerő hullámától tartva buzdítottak a nemmel szavazásra. Pedig ugye az akkori és a mostani menekültáradat között testvérek között is óriási a különbség.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!