Rekordméreteket ölt az Európai Unióban – így Romániában is – a fiatalok körében regisztrált munkanélküliség, a semmilyen képzési formában részt nem vevő, 25 évesnél fiatalabbak negyede állástalan – kongatják az illetékesek a vészharangot immár évek óta.
2014. június 18., 19:542014. június 18., 19:54
Különböző uniós szintű stratégiák ugyan már körvonalazódnak, de konkrét hatásokról csak a most elrajtoló, 2020-ig tartó költségvetési ciklus második felében tudunk majd beszélni.
Ezért is dicséretes minden kísérlet, ami arra irányul: ne legyen többé evidencia, hogy a legfiatalabbak számára különösen nehéz az elhelyezkedés a 2008 óta amúgy is igen beszűkült munkaerőpiacon. A fő ok már önmagában is a 22-es csapdáját hordozza, hiszen alkalmazáskor a végzettség mellett a tapasztalat is sokat nyom a latban, ebből azonban a szakiskolák vagy az egyetemek falai közül éppen kilépő fiataloknak legtöbb esetben mindössze annyi van, amennyit a pár hetes „kötelező” nyári gyakorlat során elsajátítottak.
Ezért tűnik rendkívül jó ötletnek – amit bűn lenne nem kihasználni –, hogy a román állam anyagilag is támogatja azokat a munkáltatókat, akik a nyári vakáció idején diákokat vagy egyetemi hallgatókat foglalkoztatnak. A 250 lejes segítség nem a világ, de a jelenlegi gazdasági körülmények között nem nevezhető semmiségnek. És igazából nem is ez a legfontosabb.
A program lényege ugyanis az kellene hogy legyen: minél több diák minél több általa választott szakterületen próbálhassa ki magát, mielőtt kilépne a „való világba”. Hiszen amellett, hogy megkeresik a nyári fesztiválravalót, a későbbiekben nagyobb eséllyel fogják tudni, mivel akarnak foglalkozni, s az önéletrajzukban is jól fog mutatni, hogy nem most vállalnak először munkát.
Sokan ugyanakkor vissza is térhetnek ahhoz a céghez, ahol az első tapasztalatokat szerezték. A munkáltatóknak már csak ezért is megéri pénzt és időt fordítaniuk képzésükre, arról nem is beszélve, hogy a nyári szabadságolások idején mindig jól jön egy-két segítő kéz.
A lehetőség tehát adott, már csak élni kellene vele. Hátha a tavalyi pár tucat fecske elhozza a nyarat.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!