JEGYZET – Kommerszfilmekbe illő, ahogy láncreakcióban adják fel egymást a különböző város- és megyeházak dolgozói egy ideje, de különösen mostanában, mióta bevitték a főpolgármestert.
2015. szeptember 22., 22:552015. szeptember 22., 22:55
Olyan összegek röpködnek a vallomásokban, hogy ha nem mutatnák a „kis fizetésű” közalkalmazottak villacsodáit, el sem hinnénk, hogy csak úgy, egyszerűen, bevásárlószatyorban, nejlonzacskóban, borítékban vagy esetleg újságpapírban egyenesen zsebbe csúsztatva ilyen összegek foroghatnak egyik kézről a másikba az egyre szegényedő milliók országában.
De forognak bizony, nem is olyan nagyon lassan. Mert arról szó sincs, hogy egy-egy megvesztegetett korifeus az egész összeget a matracába gyűri, netán titkos bankszámlákra íratja, nem, a kapott pénznek csak egy része marad nála, a többi azonnal megy tovább a szolgálati vagy pártvonalon fölötte állóhoz. Épp a letartóztatása előtti napok egyikén dicsekedett jól ismert külvárosi hanglejtésével és utcagyerekektől eltanult arcjátékával a főpolgármester, mekkora előnye is van az úgynevezett függetlenségnek: nem kell senkinek semmit továbbadnia.
Milyen szerencsés ember – gondolhatták sokan, amíg nem kattant a bilincs. Közben meg elméleti-szónoki szinten jó húsz éve tanakodnak rajta sokan, hogyan is lehetne erről az országosan sejtekbe ivódott gyakorlatról valamiképpen leszoktatni a régi és az újonnan pozícióba kerülteket. Pedig fölösleges a nagy töprengés, mert a válasz: sehogy. Legföljebb komplikált génsebészeti beavatkozással, amire viszont nincs pénz. Mert a kenőpénz, a megvesztegetés a Kárpátokon kívüli részeken körülbelül kétszázötven éve honosodott meg és lassan száz esztendeje, hogy fertőződik a hegyek ölelte terület is.
Magyarán: genetikai tulajdonsággá vált, amit eltávolítani nem egyszerű. A gyökere valahol a török főváros Fanar negyedében keresendő, ott, ahonnan tömött tarisznyákkal indultak a fényességes porta felé, s aki többet vitt, annak volt nagyobb esélye, hogy a fejébe húzhassa a munténiai vagy moldvai fejedelmi süveget. És viselje mindaddig, amíg egy zsírosabb kenegető be nem mártotta valamivel, és a helyére nem ült. Ilyen egyszerű az egész: sikerült már akkor megfertőzni korrupcióval a géneket, továbbörökíteni, a gének pedig hősiesen állják a sarat, jó pénzért sem hagyják – egyelőre – magukat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!