2013. március 26., 21:012013. március 26., 21:01
Elmondja azt is, hogy mások pedig meg fogják tagadni – ugyancsak a sors szavának engedelmeskedve. Az est fénypontja a hagyatkozás, a testamentum: az ő bekövetkezendő feláldozása emlékére, és ezáltal az Atyával kötendő megújított szövetség jelképeként Jézus szimbolikus áldozatot mutat be.
Megtöri a kenyeret, és kiissza kelyhéből a bort. Megtöretett testének és kiontatott vérének jelképeit. Utána elvonul imádkozni, felkészülni a nagy útra. A tanítványoktól azt kéri, szálljanak ők is magukba, imádkozzanak érte. De amikor visszatér hozzájuk, akkor következik be a nagycsütörtöki jelentéskör második szimbolikus epizódja, a döbbenetes felismerés, hogy a legközelebb álló embereinek is fontosabb a test pihentetése a lelkigyakorlatnál: minden tanítvány a vacsorától eltelve alszik. És ezután már felgyorsul minden: jönnek a világi hatalom katonái, Júdás híressé vált csókjával mutatja meg, kit kell letartóztatniuk, és Krisztust elviszik. Betelik a nagycsütörtök hármas szimbóluma, a mennyország–purgatórium–pokol jelképe. Az áldozat felmagasztosulása és az infernális kínok között a lélek rádöbben a megtisztító tűzben, hogy bármikor egyedül maradhat. Számunkra ez utóbbi különös jelentőséggel bír, hisz egyik legnagyobb költőnk, Dsida Jenő ezt a magára maradást élte át és írta meg. Gyakran gondolok arra, hogy a ma embere, aki időnként elmegy a templomba, a Szentírást is ismeri nagyjából, ha olyan vallású, akkor gyónni és áldozni is eljár, vagy úrvacsorát vesz, más esetben buzgón keresztet vet még az autóbuszon is, ha a járműve templomközelben húz el, de vajon képes-e úgy átélni a krisztusi magány döbbenetét, ahogy az Dsidával történt a kocsárdi állomáson nagycsütörtökön? De ott érzi-e az ostyában vagy az úrvacsora kenyerében a megtöretett testet, a kehely láttán a kiontatott vért? Nem tudom, és nem is akarom megtudni. Mert a hit az mindenkinek a legbensőbb magánügye, ha kirakatba kerül, ha túlságosan gyakran beszélünk róla, akkor az – szerintem – felér a júdáscsókkal. De talán nagycsütörtökön bocsánatos bűn lehet nyilvánosan szólni a megtöretésről és kiontatásról?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok