2010. augusztus 09., 10:522010. augusztus 09., 10:52
Magyarán csak, és kizárólag akkor fordulok bármilyenfajta szerelési munkálattal szakemberhez, ha a munkálat meghaladja az én vagy családtagjaim képességét, kompetenciáját. A minap például elromlott a konyhában a vízcsap, ki kellett cserélni, és az elején azt hittem, hogy ez egyszerű feladat lesz. Érkezett is a családi segítség, ám amikor tettre került a sor, kiderült, hogy a fürdőben lévő főcsap is meghibásodott, nem lehet elzárni a hideg vizet, s míg az meg nem történik, nem lehet csapot szerelni. Sebaj, – gondoltam – elzárjuk a lépcsőházi főcsapot a csere idejére, öt-tíz percnyi kiesést az ivóvíz-szolgáltatásban majd elnéznek nekem a szomszédaim, hiszen hasonló helyzet másnál is előfordult már.
Ezzel nem is lett volna gond, csakhogy az éppen otthon lévő szomszédaim közül senki nem tudta, hol is kell ama vízcsapot elzárni, de többen is biztattak, menjek a kazánházhoz, mert ott vannak a szerelők – köztük van ügyeletes is –, akiknek ilyen esetben kötelességük segíteni. Nosza, elrohantam a kazánházhoz, és ott egy életunt szerelőnek előadtam a problémámat, ám ő kifizetett azzal, hogy szolgálati „őrhelyét” nem hagyhatja el. Amikor az ügyeletes felől érdeklődtem, kezembe nyomta mobiltelefonját, hallgassam meg: az ügyeletes nem veszi fel a telefont. De segítőkész volt, mert újra telefonált, ezúttal a villanyszerelőnek, mondván: hátha ő tudja.
Azt, hogy hol kell elzárni a lépcsőházamban a hideg vizes főcsapot, a villanyszerelő sem tudta, de annyi felvilágosítással szolgált, hogy állítólag az ügyeletes elcserélte a szolgálatot valaki mással. Ezután még két újabb telefonhívás következett, míg végre valaki velem is hajlandó volt szóba állni. Ekkor már a pokolba kívántam minden szerelőt, de dühömet lenyelve és majdnem könyörgőre fogva előadtam neki: jöjjön és zárja már el azt a hideg vizes csapot, becsülettel megfizetem a szolgálatát. Mire a „szaki” azzal rázott le: még pénzért sem segíthet, mert ő kizárólag a meleg vizes csapokhoz ért. Ezek után bebújtam az alagsorba, „felfedeztem” a hideg és meleg vizes főcsapokat, „a jobbra nyit és balra zár” elvvel sikerült elzárni és megnyitni a hideg vizest. Most pedig azon töprengek: miért nem ezzel kezdtem?!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.