2010. január 19., 10:272010. január 19., 10:27
Szomorú, megdöbbentő az újságcikk, sokkolóak a képek a szegény nagymacskákról. A legszomorúbb viszont az, hogy a dolog nem teljes mértékben a fantázia szüleménye, a bulvárlap riporterét ugyanis épp a nagyváradi állatkert lakói hatották meg ennyire.
No, olyasmire azért nem emlékszem, hogy ott készített interjúim alkalmával bárki a jószágok lelövésével fenyegetőzött volna, és bár valóban szűkek a ketrecek és sáros a talaj, pokolbugyornak azért nem nevezném, s az igazsághoz hozzátartozik, hogy az oroszlánok azért éppen nem éheznek.
A jereváni rádió esete tehát: a hír igaz, de… Emlékszem, nem sokkal az anyag angliai megjelenése után az állatkertet kezelő vállalat igazgatója meg is említette egy sajtótájékoztatón, hogy neki is felforrt a vére, amikor elolvasta, de aztán úgy döntött, nem szól semmit, végül is minek, mit tudják azok, hol van Nagyvárad. Nos, amint azóta kiderült, nagyon is jól tudják, legalábbis megtanulták: néhány hónap alatt összegyűjtöttek vagy százhúszezer angol fontot, annyit, amennyiből tizenhárom oroszlánt egy külön erre a célra átalakított repülőre ültethetnek, és egy vadaspark, külön nekik kialakított hatalmas telkére szállíthatnak, Angliába.
Nem fér a fejembe.
Otthon ül a brit, és az ötórai teája és süteménye mellé olvasgatja az újságot. Földrengés – bagatell, éhínség – áh, szerencsére jó messze van, hoppá, ni már, éhező oroszlánok Nagyváradon! Tudom ám, Ady városa, a Pece-parti Párizs, a Holnap meg mindenféle! Oh my God! És menten a zsebébe nyúl, kipenget pár száz fontot, és elégedetten hátradől: tett egy jót ma.
Eddig a cinizmus. Hihetetlen, de igazán összejött nekik. Hogy hogyan és miért, még mindig a legkevésbé sem értem, de az biztos, hogy nagyon örülök neki. Ha épp a lelövésükre nem is készült „a könnyes szemű igazgatónő” (ez is benne volt a cikkben), ha épp az éhenhalás küszöbén nem is álltak az állatok, biztosan sokkal jobb lesz nekik az angol vadasparkban. Én meg majd tovább gondolkodom, hogy mégis hogy történhet ilyesmi.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok