Lendületet adni a vén Európának

A kisebbségben élő közösségre sokkal erősebb euroszkepticizmus jellemző: miközben 2007-ben, az uniós csatlakozás idején még a túlnyomó többség (78 százalék) bízott az Európai Unió intézményében, azóta ez a pozitív megítélés meredeken csökkent, és ma az erdélyi magyarok mindössze 26 százalékának a bizalmát élvezi az európai gazdasági és politikai közösség.

Eme célok és értékek közé sorolhatjuk többek között a béke és biztonság előmozdítását, az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartását, a kulturális és nyelvi sokszínűség óvását, általában a polgárok jólétét. Azért is fontos tisztázni ennek a viszonyulásnak az alapját és természetét, mivel gyakran elhangzik ezekkel a felmérésekkel összefüggésben, hogy az erdélyi magyarok erőteljesen Nyugat- és EU-ellenesek volnának. Ami természetesen ugyanúgy nem igaz, mint azt állítani valakiről, hogy utálja az indiai menüt egy olyan étteremben tett látogatást követően, ahol a szakács kontár, az étel pedig odakozmált.

Rengeteg összetevője van, miért ábrándult ki az EU-ból a romániai magyarok számottevő része. Benne van ebben az is, hogy a kommunizmus sötét évtizedeit lezáró rendszerváltás után Romániában roppant hosszúra sikeredett az átmenet, a hőn áhított uniós csatlakozást megelőzte egy kártékony, a demokratikus berendezkedéstől igencsak távol lévő vadkapitalizmus, és mindez sokak számára nem hozta el a jólétet. Sokat rontott az Unió megítélésén az anyaország kormányával folytatott, hosszú évekig visszanyúló hadakozás, az Orbán-kormányok részéről Brüsszellel szemben megfogalmazott kritikus álláspont is. De említhetnénk a koronavírus-járvány idején született, megnyugtató módon a mai napig nem tisztázott megannyi vitatott brüsszeli döntést is, élen az Európai Bizottság elnökének az egyik gyógyszeripari óriás vezetőjével a vakcinabeszerzést nyélbe ütő üzenetváltással, amelynek kapcsán nyomozást folytat a kontinentális ügyészség. Az ország schengeni előszobáztatásáról, a határellenőrzés nélküli övezetbe történő csatlakozásának megtagadásáról ne is beszéljünk...

Rengetegszer szembesültünk ugyanis azzal, hogy miközben az Európai Unió az élet megannyi területén – legyen az politikai, gazdasági, igazságügyi, energetikai, mezőgazdasági vagy élelmiszeripari – beleszólást követel magának, más esetben a tagállamokra bízza, azok belügyének tekinti a döntést – és ilyen a kisebbségvédelem. A Minority SafePack kisebbségvédelmi „mentőcsomag” sorsa is ékes bizonyítéka ennek az elutasító álláspontnak, az uniós kormány ugyanis keresztbe feküdt annak, hogy a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségvédelem bizonyos területei az európai uniós jog részei legyenek.

Mindezek ellenére az erdélyi magyarok teljesen tisztában vannak vele, hogy az Európai Uniónak nincs alternatívája sem a közösség, sem Románia számára. Józan ésszel ez nem látható másképp. Mégpedig mindenekelőtt a közösség fundamentumát jelentő európai értékek miatt, amelyekért többen már akkor is kiálltak, amikor ezért minimum börtön járt. De persze az EU nem csak eszméket, szabadságot hozott el számunkra: aszfaltkilométerekben, épületfelújításokban, életminőségben mérhető, hogy mivel járult hozzá valamennyiünk sorsának jobbra fordulásához az Unió.

Víz-, csatorna- és földgázhálózat, út-, óvoda- és kórházépítés, autóbusz-pályaudvar felújítása, tömbházszigetelés terén sokkal szegényebb lenne Románia az uniós források nélkül, sőt ha őszinték akarunk lenni, ezek nélkül ott állnánk, ahol a part szakad. Vitán felül áll tehát, hogy az ország számára nincs alternatívája az Uniónak, ez azonban még nem jelenti, hogy az uniós intézményekben teljesen tisztában vannak a tagállamok, az ottani lakosság igényeivel, vagy hogy kritikátlanul el kell fogadni mindent, ami Brüsszelből, az eurobürokratáktól érkezik.

Akárcsak a nemzeti kormányoknak vagy a lakosság érdekeit szolgáló nemzeti intézményeknek, úgyanúgy az EU végrehajtó testületének, az Európai Bizottságnak, továbbá a többi uniós intézményeknek is igazodniuk kell az emberek elvárásaihoz, és időnként meg kell újulniuk. A június 6–9. között a 27 uniós tagállamban egyszerre megrendezendő európai parlamenti választások – amikor mintegy 400 millió európai polgár járulhat az urnák elé – kiváló alkalom lehet arra, hogy új, fiatalos lendületet kapjon az örökzöld magyar slágerben nőként megszemélyesített vén Európa.

Mi pedig Romániában, Erdélyben nem mellesleg olyan település- és megyei vezetőket, önkormányzati képviselőket is választhatunk, akik képesek szűkebb közösségük érdekeire felhasználni az uniós tagságban rejlő lehetőségeket.