2012. december 19., 08:042012. december 19., 08:04
Számomra ugyan talány, hogy miként válhat a kormánykoalíciós szerepvállalás buktatójává az alkotmány Romániát – a szöveg szerint – nemzetállamként meghatározó első cikkelye, amikor a szociálliberális szövetség liberális, illetve konzervatív része eleve kizárta a magyar szövetség kormányzási szerepvállalását. S amikor a nemzetállam mind a megszövegezés, mind a tartalom szintjén 19. századi elavult, ráadásul tartalmatlan fogalom, amelyet a román politikum szereplői is csak akkor vesznek elő, ha olcsó népszerűséghajhász kijelentésre mutatkozik szükségük.
Ámbár üsse kő, lehet, hogy éppen e vitatott cikkely körül kialakult merev álláspontokból húz majd hasznot az RMDSZ. Amellett, hogy a történelmi igazságot tükröző mindenkori álláspontját nem adja fel, abból is, hogy mindenekelőtt: kormányon kívül a szövetség nincs kitéve az ország vezetésével járó erodálódásnak, amelyet a mindenkori s majdani elkerülhetetlen és természetesen népszerűtlen intézkedések csak fokoznak.
Mert a gazdasági előrejelzéseket, s az ebből eredő társadalmi elégedetlenségeket tekintve a most hatalmas fölénnyel nyerő szociálliberális szövetség is megnézheti majd a népszerűségi mutatóit, mondjuk fél éven belül. Ugyanakkor ellenzékben az RMDSZ akár vissza is szerezhet valamennyit a korábbi, koalíciós kormányzások alatt óhatatlanul megcsappant bizalmi tőkéből.
Amúgy az alkotmánynak főleg az ország közigazgatási újrafelosztását érintő újraszövegezése, s az ebből eredő tényleges kivitelezés nagyon nagy falatnak ígérkezik, a kérdés csupán az, hogy lesz-e az RMDSZ-nek eszköze, ha úgy tetszik aduja, amellyel megakadályozhat majd egy szlovákiai típusú, a magyarság egyértelmű háttérbe szorítását és szétzilálását célzó szándékot. S akkor ott van még a kisebbségi törvénytervezet.
Nos, ezek azok a kérdések, amelyeket szem előtt tartva ellenzékben sem ártana – a mindkét fél részéről ígért párbeszéd mellett – egy, a 2000 és 2004 közötti Szociáldemokrata Párt–RMDSZ kormányon kívüli együttműködéshez hasonló megállapodás. Hogy ne csak szó legyen, de kontraktus.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.