JEGYZET – Nem és nem, képtelenek leszokni arról, hogy ne nézzenek mindenkit félkegyelműnek. Azokból a bólogatókból indulnak ki, akiknek akár fát is vághatnának a hátán, legfeljebb azt mondják, hogy csak rosszabb ne legyen.
2015. március 17., 19:562015. március 17., 19:56
S ha még kapnak egy kiló lisztet, liter olajat, ráadásul mindezt egy műanyag vederben, akkor biztos a siker. Csakhogy – merem remélni! – az emberek zöme az utóbbi negyedszázad alatt megtanult átlátni a szitán. Különösen, ha annyira megfontolatlanul dobálóznak az ígéretekkel, mint ahogy ez a mostani kormány teszi, akkor nem tudom, ki fog nekik jövőre bedőlni.
A miniszterelnök mit sem tanult novemberi kudarcából, épp ellenkezőleg, mintha még arrogánsabb volna, ráadásul átvette a decemberben lelépett játékos elnök tízéves gyakorlatát, az úton-útfélen mindenkinek elhintett alpári csipkelődéseket. Szemmel láthatóan egyre kevésbé bírja a sajtó kérdéseit, egyre inkább próbál kibújni a válaszadási kényszer alól.
Nem csoda, hisz ha nem is minden őt kérdező riporter géniusz, de azért sokszor rátapintanak a lényegre. A kormányfő viszont, ha már nagyon muszáj, akkor mintha gépfegyverből tenné, úgy ontja magából a számokat. Taktikának nem rossz, mert ki a csuda képes annyi adatot egy szuszra megemészteni, s ha rögzíti is a reportofon, a zagyvaság visszahallgatásakor azt gondolhatni, hogy valami technikai hiba történt. Tőle már megszoktuk ezt a hadaró stílust, de újabban, épp a hitelesség végett, bedobja a mélyvízbe egy-egy miniszterét is.
A legkínosabb helyzetben mintha az egyébként jobb sorsra érdemes pénzügyminiszter volna, aki szintén mondja-mondja, közbeszúrva, hogy ennek leghamarább 2016-ban, de inkább 17-ben, sőt lehet, hogy csak 2020-ban látjuk-érezzük majd a hozadékát. Főnökéhez hasonló a munkaügyes hölgy, akin látszik, hogy nem is igazán tudja, miről beszél, de beszél.
Legújabban az egészségügyi miniszter szerepel sokat, gyógyszerárak csökkentését, ingyenes sugárkezelést, kórházfejlesztést emleget, de ő is csak mindezt jövő időben. A leggyakoribb dátum a jövő év, mintha csak közgazdasági törvényszerűség volna, mintha semmi köze nem lenne a kétszeres választásokhoz. Terülj-terülj, asztalkámról mesélnek, hátha az istenadta nép elhiszi, ez csak merő véletlen. De már egyre többen tudják, hogy még véletlenül sem az!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!