2012. május 10., 09:352012. május 10., 09:35
Miközben sokan attól tartottak, hogy a román fővárost elözönlő spanyol, illetve baszk drukkerek összebalhéznak, a finálé előtti estén a bukaresti teraszokon hangolódó több ezer ibériai focirajongó békés sörözgetés közben tátott szájjal nézte a tévében, milyen is egy román futballrangadó.
A kolozsvári városi derbin történtek és az azt követő reakciók hallatán még a sportszerető, de a román futball mocskos világától régen elfordult erdélyi futballkedvelő is önkéntelenül elszégyelli magát, ugyanis ezúttal nem a Kárpátokon túli klubok járatták le sokadszor magukat, hanem a kincses város két, magát egyaránt az említetteknél felsőbbrendűbbnek tartó egyesülete nem volt képes tisztességesen lejátszani 90 percet.
Ha a történtek mögé nézünk azonban, a Kolozsvári U és a Kolozsvári CFR mérkőzésének 27. percében kitört botrány okozóit máshol kell keresni. Ezúttal ugyanis nem a két szurkolótábor balhézott: bár a szokásos odaszúrások megvoltak, még az egyetemistacsapat fanatikusai is inkább kedvenceik buzdításával törődtek új stadionjuk első városi derbijén, nem pedig az ellenfél vagy éppen a magyarok szidalmazásával.
Az alapfeszültség gerjesztőit bizony Bukarestben kell keresni: a magukat sportújságíróknak nevező, amúgy csupán olcsó csetepatékra éhes bulvárfirkászok ugyanis mindenképpen úgy próbálták eladni a kolozsvári derbit, mintha a saját tisztátlan világuk csúcseseménye lenne a náluk megszokott hihetetlen, bombasztikus sárdobálással. És azt se feledjük, hogy az amúgy is nagy nyomás alatt játszó labdarúgók közül éppen annak a kapusnak gurult el a gyógyszere, aki bukaresti születésű, és csupán négy hónapja próbálja tanulni, milyen is Kolozsváron játszani.
Az agressziója miatt büntetőjogilag is kérdőre vonható hálóőr elindította azt a lavinát, amely a meccs idő előtti lefújásához vezetett. A pontokat valószínűleg a vasutasok kapják meg, de a kincses város bunkó zsoldosokkal telített sportéletének – és nemcsak – imázsán ez már vajmi keveset szépíthet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok