2012. január 31., 09:212012. január 31., 09:21
Eddig is eléggé bolondítottak a reklámok, az ilyen-olyan csodálatos, csak most és csak nekem szóló ajánlatok, amiket ha netán elhiszek… De hogy a természet is, a biológia is ilyen csúnyán hagyja magát bepalizni?! Elmúlt azonban az első döbbenetem, és azon kezdtem agyalni, hogy végső soron nem is olyan rossz ez az egész. Régi viccek sincsenek, csak öreg emberek: annak, aki ezután fog megszületni, annak már a lilának nemcsak az orgonára vagy az ibolyára, esetleg a püspöki ornátusra hasonlító árnyalata lesz mindennapos valóság, hanem a tehénlila is. És néhány esztendő múlva egyetlen bolti eladó sem rökönyödik meg azon, ha valaki ilyen színű inget kér, és nem fog ironikusan visszakérdezni, hogy esetleg gatyát is óhajt-e a tehenére. Nekünk is csak most tűnik furcsának, hamar megszokjuk majd. A biológia globalizációs reklámbehódolásának különben sem ez az igazi hozadéka, hisz végeredményben egy közepes tehetségű festő is kikeveri a leghajmeresztőbb árnyalatokat. Gondoljunk viszont arra, hogy csak eleget kellene hirdetni, mondjuk a jólétet, és ahogy azt a természet tette, egyszer csak a társadalom sem állna többé ellen a reklámnak.
Innen pedig a lehetőségek végtelene nyílik meg. Látom is, ahogy monitor elé ülnek a reklámgrafikusok és szlogenkiötlők, hegyezik a virtuális ceruzát, pár pillanatig még elmerengenek a képzeletbeli ecset rágcsálásában, aztán nekilátnak a klikkelésnek. Én is boldog voltam néhány percig, látván, hogy milyen szép is lesz ez a világ, de a kisördög… Igen, a mindenkori és mindenhol felbukkanó kisördög most is megcibálta a fülemet, hogy ébredjek fel a mélázásból. Merthogy nincsen semmi új ebben az én egész okoskodásomban, sőt: a huszadik század legvadabb, legszélsőségesebb propagálói már nagyon jól tudták, hogy csak a megfelelő kritikus menynyiségben kell az emberekre rázúdítani valamit, előbb-utóbb elhiszik. Igazad van, kisördög, visszavonok mindent: nincs is abban semmi érdekes, hogy már a biológia is inkább a reklámnak hisz, mint önnön törvényeinek. Várható volt. Kezdjük hát mondogatni, hogy milyen békésen megférnek egymással az emberek, milyen jó gondtalanul élni, minő közel van a tejjel-mézzel folyó – bár egyelőre még mások kezében-zsebében lévő – bőség. Mondogassuk bátran, hisz ahogy a lila tehén megszületett, hátha ez a sok szépség is beüt majd egyszer.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok