2010. január 12., 10:212010. január 12., 10:21
Ha pedig érint, akkor igyekszem megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek a gyógyuláshoz vezetnek. De addig, köszönöm jól elvagyok a magam ügyes-bajos dolgaival, nem háborgatom a malachapci-vírust, és cserében elvárom, hogy „ővírussága” se tévedjen a közelembe. Szóval ez az én alapállásom, de nem mindenki gondolja így. Olvasom a kedvenc napilapomban, hogy Bukarestben kitört a malachapci-hisztéria – na, jó, a kolléga ezt sokkal szebben megfogalmazta – és tömött sorokban állnak az emberek azért a védőoltásért, aminek beadatását néhány héttel ezelőtt megtagadták.
A hivatalosságok pedig csak ámuldoznak: mitől a hirtelen pálfordulás, mi lelte a lakosságot, hogy hirtelen még az is akarja az oltást, aki eddig vehemensen ellenkezett? Pedig szerintem nekik kellene tudni a leginkább... Mert mi történt? Volt egy adag vakcina készen legyártva – némelyek szerint igencsak hasonlatos összetételű a libanátháéval – amit ugyebár a piacon hasznosítani kellett. Igen, de a libanátha-hülyítésen immunizálódott lakosság fittyet hányt az egészre.
A gazdasági válságban evickélő egészségügy nem engedhette meg magának, hogy csak úgy kárba vesszen a drága vakcina, anélkül, hogy valaki fizetne érte. Emiatt elindult egy ködösítési folyamat. Magyarán a malachapciról igencsak ellentmondásos hírek kezdtek napvilágot látni a sajtóban. Rengeteg számadatot közöltek, ami arra volt jó, hogy elszörnyülködtesse az embereket, milyen széles tömegeket érint a kór, és elhintették annak a hírét is, hogy több fertőzött személy elhunyt.
Azonban, ha az újságírók megerősítést, vagy cáfolatot kértek egy-egy konkrét esetre, a beteg személyiségi jogainak védelmére hivatkozva megtagadták a választ. Ettől még ködösebb lett az egész. Az emberek pedig addig rettegtek, míg saját magukat meggyőzték: be kell adatni a vakcinát. Jó kérdés viszont: mennyire jótékony hatású az emberekre? Az viszont biztos: hogy igencsak kedvezően hat a gyógyszeripar bevételeire.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.