2012. október 01., 08:542012. október 01., 08:54
Az elmúlt években mintha megindult volna valamelyes közeledés a két fél között – értékelendő, hogy a román kormány nem reagált a szlovák kabinethez hasonló hisztérikus módon a határon túli magyarok könnyített honosítását lehetővé tevő magyar törvényre. Igaz, ez már csak azért sem lett volna életszerű, mert Románia is rendelkezik ugyanilyen törvénnyel, de ettől függetlenül találhattak volna valamilyen ürügyet.
Fontos tényező volt az is, hogy a bukaresti kormánynak egy magyar párt is tagja volt – köztudott, hogy a román pártok zöme nagyon tudja szeretni a magyarokat, amikor az ő voksaira is szüksége van a kormánytöbbség biztosításához. Ezt a ha nem is idilli, de a korábbinál mindenképpen kedvezőbb állapotot változtatta meg a magyar ügyekben kevésbé megértő Szociálliberális Unió májusi kormányra kerülése, ami a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar karainak megtorpedózása révén vált lehetővé. Pedig a két ország gazdasági és politikai helyzete miatt elengedhetetlen lenne a lehető legszorosabb együttműködés.
Az EU-n belül az erősebb nyugati tagállamokkal szemben csakis közös fellépéssel van esély az érdekérvényesítés hatékonyabbá tételére. Ehhez Budapestnek végre biztosítania kellene a kisebbségek parlamenti képviseletét, és még csak gondolni sem szabadna olyan tervekre, hogy a történelem csakis magyar nyelven legyen tanítható a magyarországi nemzetiségi iskolákban.
Bukarestnek pedig nyilvánosan és hivatalosan le kell tennie a romániai magyar közösség beolvasztására vonatkozó tervekről, és el kell fogadnia, hogy a nemzetiségi kérdés nem lehet belügy. Hogy a romániai magyar közösség nem belső ellenség, hanem – ha békén hagyják, és biztosítják, hogy szabadon tanuljon anyanyelvén, és minden hivatalban használhassa azt – stabilitási tényező, amely közvetlenül is hozzájárul az ország fejlődéséhez. Ráadásul a magyar–román együttműködés is az önrendelkezési jog biztosítása révén válhat igazán felhőtlenné, ami komoly stratégiai előnyöket biztosíthatna a két ország számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok