2010. február 22., 11:222010. február 22., 11:22
Folyton klikkelni akarnak. Egy három-négy perces dal számukra már túl hosszú – megszokták, hogy az interneten vagy a számítógépes játékokban egy kattintás, és már tovább is léptünk.
Ez öt évvel ezelőtt volt. Most pedig eljött az ideje, hogy azok a bizonyos brit tudósok megállapítsák, valóban „újradrótozza” agyunkat az internet. Azt mondják, egyszerűen csökkent az az idő, amit egyetlen dolog, netes forrás vagy könyv tanulmányozására fordítunk, inkább csak „szörfözgetünk” ide-oda, az agyunk jobban rááll a billentyűzetre, mint a tollra.
Hát igen, kicsit találva érzem magam. Vagy talán én volnék az egyetlen, aki néha sajnálkozik, hogy a kézzel írott szövegben a helyesírási vagy betűhibát nem lehet egy kattintással kijavítani, felülírni vagy kitörölni, hanem bizony át kell húzni a szövegrészt? Nem hinném. Múltkor például édesapám kezdett hangosan nevetni, amikor a füzetébe magyar szövegkörnyezetbe egy román nevet akart beírni, és bal kezével ösztönösen kereste az Alt-Shift billentyűkombinációt, hogy előhozhassa a román karaktereket… a golyóstollából.
Unalmas sajtótájékoztatókon szoktam a füzetemben ide-oda lapozgatni, de sajnos nincs benne sem kártyajáték, sem torpedó. Ki tudja, talán meg kellene próbálnom rátelepíteni, de sajnos nagyon kicsi a memóriája, és DVD-olvasója sincsen. A polgármesteren se tudok kattintani, hogy hamarabb térjen a következő tárgyra. Pár nappal ezelőtt a párom kapkodott a Ctrl-F után, amikor egy filmes szaklapban egy bizonyos cikket szeretett volna megtalálni, és valahogy nem értette meg, hogy ehhez bizony át kell lapoznia az újságot – annak ugyanis nincs beépített keresője. Még.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.