JEGYZET – Többször gondoltam arra, felhagyok sok évtizedes étkezési szokásaimmal és igazodom én is a folyton megújuló trendekhez.
2015. április 26., 19:492015. április 26., 19:49
De akárhányszor kezdtem volna úgy a hetet, hogy na akkor most belevágunk az egészséges táplálkozásba, szinte azonnal el is ment a kedvem. Merthogy a régi beidegződéseim lényege, hogy azt ettem majdnem mindig, amit épp megkívántam.
Kreáltam is hozzá egy elméletet, miszerint a szervezet nem gügye, tudja, mire van szüksége, ezt a zsigeri bölcsességet közvetíti aztán az agyba. Soha nem is kerültem feloldhatatlan konfliktusba önnön kívánságaimmal, kivéve persze a huszonöt éve szerencsére véget ért „aranykorban”, amikor az évi háromszor egy-egy kilóból csak évente háromszor futotta a meghitt otthoni rántotthúsevésre. De a vendéglőkben jó bécsi szeleteket lehetett kapni, nem is túl drágán.
Ettől eltekintve például kánikulában soha nem kívántam tokaszalonnát, annál inkább a kinti mínuszok idején. Nem is példálózom tovább, így is világos, hogy a szervezet tudja, mikor mire van szüksége. De a nagy globális megokosodás felborította – volna! – az étkezési rutinomat, ha hagyom.
Csakhogy hősiesen ellenállok, remélhetőleg mindvégig. Ma már nem könnyű, hisz eleinte kb. évente érkeztek a fenyegetések: ha nem majdnem véres a sült, belehalok, aztán épp az ellenkezője: a fehér húsokat kiáltották ki üdvözítőnek, majd a hústalanság lett divatos, a növényi zsírok (ha jól tudom, a margarin ma halálos méreg), a cukorpótlók, ezek kizárása, a tej… a tej, az én nagy kedvencem.
Ahhoz, hogy a napokban megtudjam: ebbe fogok belehalni. S ha a tejivást netán túlélném, akkor máris ott ólálkodik a kertek alatt a legújabb gyilkos: a laskatészta. Ahogy a frászbukkal felgyorsult az információáradat, úgy özönlenek az újabb halálnemek is. Bődület, mi minden kerül fel a virtuális falra és milyen sokan elhiszik, merthogy ott olvassák.
Lelkük rajta, azt tesz mindenki a saját szervezetével, amit akar. Én is. Egyelőre tartom magam. Csak félek, ha elkábít a sok „jó tanács”, s netán emiatt véget akarnék vetni mindennek, egy nagy karéj margarinos kenyér betermelése után hiába várnám a kaszást. Kezdhetnék neki a laskafőzésnek!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!