2010. április 13., 10:032010. április 13., 10:03
Ezúttal a nagydobra verés azonban nem a szerkesztők, hanem a szereplők rovására írandó, egy Zsil-völgyi üzletember ugyanis a millennium esküvőjét szerette volna megszervezni. Ehhez nem volt másra szüksége, csak három helikopterre, amelyekkel a násznagyokat „házhoz vigye”, francia pezsgőre és ötezer eurós menyasszonyi ruhára.
A riporterek kérdésére a napsütötte úriember kifejtette, nem sajnálja az esküvőre elköltött pénzt, ez az ünnep ugyanis a kölcsönös bizalomról és tiszteletről szól. Aztán miközben a féldrágakövekkel feldíszített menyasszony egy lebetonozott futballpályán járta a hórát, a násznép mindenféle jókívánságokkal űzte el a gonoszt az új pár feje fölül.
Bizony, nekem is kinyílt a bicska a zsebembe, s kezdtem megérteni, hogy miért lett újabban a szemet szemért mentalitás olyan népszerű. Egyszerűen elképzelni sem tudom, hogy tudnak ilyen kaliberű emberek dobálózni az eurómilliókkal. És ha már van nekik annyi, s teljesen biztos, hogy valamilyen káros, fekete ügyletekből, akkor miért nem hallgatnak vele? Miért kell kipattanni a luxusautóból és agyonverni egy nagypapát, aki hatéves unokájával „túl lassan” ment át a zebrán? S vajon megoldás lesz a törvénytervezet, miszerint a gépkocsivezetők jövedelmük nagyságától függően fizessenek büntetést? Mert ez lehet, megoldás lesz arra, hogy ne lője le egyik sofőr a másikat egy luxuskoccanás után, de még mindig ott maradnak a szegény és agresszív sofőrök. Akkor már vezessék be azt is, hogy vezetői jogosítványt csak akkor kapjon az ember, ha megnyer egy amatőr bokszmeccset, vagy részt vesz egy hírtelevíziós kemény vitán mondjuk Vadim Tudorral. Akkor talán biztonságban lesz az utakon.
Addig is nézzük/olvassuk a híreket az überluxusról, az elbocsátásokról vagy a Szamos-völgyi csigákról, amelynek kilója másfél lejért kel el, hogy párizsi luxusvendéglők luxusvendégeinek ízlésficamát kielégítse.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.