2013. január 28., 08:522013. január 28., 08:52
Crin Antonescu irányítása alatt ugyanis az alakulat egyre inkább eltávolodik a liberális értékektől, és még a romániai politikai életben is kirívónak számító módon vált opportunistává a hatalom megszerzése érdekében.
Tény persze, hogy végeredményét tekintve sikeresnek nevezhető a stratégia, hiszen a PNL egy kétharmados többséget szerzett szövetség részeként kormányra került, ugyanakkor nagyon nem mindegy, hogy ezért milyen áldozatokat kellett meghoznia. A párt pályaívét alapvetően határozta meg a Traian Băsescu államfő iránti ellenszenv, ami elvileg még érthető is, hiszen Băsescu a jobboldal egyesítésének jelszavával 2004-et követően mindent megtett annak érdekében, hogy felszámolja a PNL-t. A PNL vezetőinek többsége viszont ragaszkodott a párt önállóságához, és nem akart beolvadni egy kizárólag Băsescu érdekeit szolgáló alakulatba.
A PNL és az államfő közötti viszony aztán végleg elmérgesedett, amikor az néhány liberális politikust átcsábítva az őt támogató párthoz tovább gyengítette a liberálisokat. Nem csoda hát, ha az egyik legfőbb cél Băsescu és a PDL legyőzése lett, a 2008-as választási vereség nyomán pártelnökké választott Antonescu azonban számos olyan lépést megtett e cél elérése érdekében, illetve azért, hogy ő lehessen az államfő, ami ártott a korábban az egyik legkorrektebbnek nevezhető romániai párt imázsának. A szociáldemokratákkal való szövetségkötés révén ismét legitimálta a kommunista utódpártot.
Még hajmeresztőbb volt, amikor a pártkassza feltöltése érdekében az obskurus exszekus üzletember, Dan Voiculescu fantompártjával is frigyre lépett, Gigi Becali felvétele a PNL-be pedig az igazi mélypont. Nem csoda hát, ha a korábbi pártelnök, Călin Popescu-Tăriceanu nem hagyja szó nélkül a helyzetet , hiszen látja, hogy Antonescu hatalmi törekvései hosszú távon ártanak a PNL-nek – a jobb sorsra érdemes párt tragédiája azonban az, hogy a választási győzelem nyomán magukat nyeregben érző párttársai aligha lesznek hajlandóak változtatni a jelenlegi irányvonalon.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.