JEGYZET – A szocdemek egyik oltyán kiskirálya, aki házelnökként egy ideig az ország harmadik embere volt, de valami korrupciófélébe keveredett, és félreállították, most, hogy talán egyértelműen bebizonyosodott az akkori gyanú, visszatért az anyapárt kebelébe.
2017. március 05., 23:162017. március 05., 23:16
Hiába, ami hasonlít, össze is tartozik, hogy ne emlegessek holmi zsákokat és a foltjukat. Amikor még nagyfiú volt, valamivel kapcsolatban a filozófiai magasságokba törve arra hivatkozott: azért tudja azt a valamit, mert ő Mihály vajdának a kollégája. Még valódi kollégái is jót mulattak ezen a társításon, és emlegették aztán gyakran Mihai Viteazullal együtt.
Most, amikor kijövet a DNA-tól, immár igazolt korruptként összeborult jelenlegi pártfőnökével, újfent megeresztett egy aranymondást: felhőtlenül mosolyogva kijelentette, a politikusi munka bizony nagyon veszélyes, mert a legváratlanabb helyekről törnek elő a csábító ajánlatok, a mézesmázos szavaktól még a lényeget sem értheti az a szegény honatya, és máris megvan a baj. Akik hallották a kijelentését, nem helyeseltek kórusban, igaz, ellent sem mondtak, mire az egykori hadakozó vajda kollégája szükségesnek tartotta szóbeli lábjegyzetekkel bővíteni mondandóját. És belefogott egy újabb tirádába, ezúttal az egyszerű közalkalmazottakat emelve be a szövegébe, elérzékenyült együttérzéssel mesélve, hogy országszerte gondot okoz a hivatalnokok félelme, miszerint lassan már nem mernek aláírni semmit, nehogy a részletekben megbúvó kis ördögök miatt rájuk húzzák majd a megvesztegethetőség vizes lepedőjét.
Erre sem reagált a két szocdem korifeus körül futkosó riporterhad, úgyhogy még egy sajnálkozó fejcsóválással jelzett az életveszélytől rettegő irodisták vigaszára, aztán ejtette a témát. Én viszont nagyon jól szórakoztam itthon magamban azon, milyen primitív gondolkodásmód kell az ilyenszerű blődségek kijelentéséhez. És nem is csak a mosolyogó kijelentés baj, hanem hogy annyira komolyan is gondolja. Mert belenézni önnön lelkébe, felismerni, hol és miért esett bűnbe, azt nem, de még azt sem, hogy esetleg megkérdőjelezze a különböző összeköttetések révén alacsonyabb-magasabb döntési pozícióba került hivatalnokok hozzáértését, nem, ő csak arra tud gondolni, hogy akik „mindent feláldozva” hajlandók a közjóért tenni valamit, azokra minden bokorban ott leselkedik az életveszély. Jó négyszáz éve sem tudták megbecsülni a vajda hajlandóságát a vagdalkozásra: elárulták és fejét vették! Mégiscsak ő a szerencsésebb: róla csak az igazat mondták ki.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
szóljon hozzá!